One more time

1.rész

A szokásos hang. Ne már! Fel kell kelni…
Szép lassan, álmos fejjel leslappogtam a földszintre.
- Jó reggelt! –szólt Nao a legjobb barátnőm.
- Neked is.
- Na! Ne legyél már ilyen mufurc!
- Mért is kéne örülnöm?
- Hát te tiszta dili vagy! Ezt elfelejteni! – na tessék… A szokásos feledékenységem…
- Mit is felejtettem már el megint? – néztem az épp reggelit kotyvasztó csajra.
- Azt, amibe bele vagy esve! Vagy inkább valakibe?- mosolygott
- Ááá! Tényleg! Forma1.
- És ennek csak ennyire örülsz? Ne csináld már! Mindig is ez volt az álmod, hogy eljuss egy versenyhétvégére!!!! –mondta.

Már szinte ordított. Így muszáj voltam magamhoz térni…
Bakker tényleg! Én, végre elmegyek a forma1 Valenciai futamára. Jupíííííí.
Ráadásul VIP jeggyel, így van jegyünk a futam utáni bulira!
És egy csúcs szuper szállodába szállunk meg.
És az egészben a legjobb, végre élőben látom Kimi Räikkönent.
Kiskorom óta odavagyok az f1ért, és főleg Kimiért.
Emlékszem, anyukám már néha Mrs.Räikkönennek hívott, annyira odavoltam érte.
Nao, nos hát ő pedig Adrian-ért van oda.És persze, hogy ő is majd ki csattan az örömtől. Nem úgy mint én most jelen pillanatban.
Így hát elmentem rendbetenni azt a valamit a nyakamon.
- 10 körül indulunk! –szólt utánam Nao.
- Okés!


Tök jó idő volt, így át felvettem, egy rövid fehér pántos ruhát, és egy szandit.
Miután megkajáztunk elindultunk a reptérre, ugyanis New Yor és Valencia nem épp egymás mellett van.
Kb 3óra volt az út, de szerencsére egymás mellett ültünk, így elszórakoztattuk egymást.
Olyannyira, hogy már szinte mindenki észrevette, hogy két dilis csaj vihog.

- De kár, hogy Pat nincs itt.- horkant fel Nao. Pat, a másik barátnőnk. Ő jön majd ki elénk Valenciában.
Ha most itt lenne nagyobb lenne a csatazaj.x)

A három óra után, ami gyorsan eletelt, hála Naonak megérkeztünk Valencia legforgalmasabb repterére. Leszálltunk, és elindultunk a csomagjainkért. Kerestük, kerestük, de sehol nem találtuk.
- Elnézést! Nem találjuk a csomagjainkat. - szólítottam meg egy securytinek kinéző dagad pasast.
- Hát azt ne nálam keressék! –ordított ránk.

- Na szép! Én is jótól tudok kérdezősködni.
Azzal Nao kézen fogott és elkezdett húzni… Gondolom meglátta a csomagokat.
És igen. Ott volt, egy magas, szőke, piros kapucnis pulcsis pasasnál.

- Elénézést! De ezek a mi csomagjaink! –szólat meg nagy nehezen Nao, miközben a vállát bökdöste.
Ám mikor megfordult, azt hittem hátast dobok…
- Azta qvaeget! – szólta el magát Nao.
- Kimi? Kimi Räikkönen? – ordibáltam sokkos álapotban.
- Oh… Elnézést. Azt hittem, hogy a barátaimé, ezért vettem el nekik. –mondta, azzal odanyújtotta a két megpakolt piros(!) bőröndöt.
- Még egyszer elnézést, bocsi! –kajak, semmit sem történt, de mi olyan sokkos állapotban voltunk, főleg én, hogy csak egy halk köszit tudtam kinyögni.
- Ne legyetek már ilyen sokkos állapotban! Csak egy forma1es versenyző vagyok! – modta a finn mosolyogva
- Öhm… Oké.-nyögdécseltem.

Nao már jobb állapotban volt így ő többet is bírt mondani mint én.
- Akkor mi asszem megyünk. Sok szerencsét! Szia!
- Köszi! Szia...sztok - mondta halkan… és kicsit lehangolóan…

Nem tudom, most akkor sajnálta,hogy elmegyünk? Az tök jó! =)
Ahhoz képest, hogy én sokkos állapotban voltam…
Nao csak húzott maga után, mert a földbe gyökerezett a lábam, és csak bámultam volna tovább a finn szöszit, s húzott,húzott egészen Patig.

- Na végre! Hol a fenébe voltatok?
- Huh.. Hát az hosszú egy kicsit. Majd útközben elmeséljük.

Pat nézett nagyot.. a cseppet sokkos arcomra. Rám volt ragadva az a „jézusom fülig szerelmes vagyok” mosoly.
- Hát veled meg mi történt? Szellemet láttál?- vihogott Patricia.
- Valami olyasmi. - mondtam még a letörölhetetlen vigyorral az arcomon.

- Na ez kezd gyanús lenni… Meséld már el!!-könyörgött.
- Inább én! –szólt közbe Nao- Jess úgyis még sokkos állapotban van –kuncogott.
- Oké. –röhögtek szinkronban.
- Na szóval nem találtuk a csomagjainkat, mikor leszálltunk a gépről… Az úri hölgy leszólított egy nagydarab pasast, hogy az biztos rendőr vagy valami, és közben nem. Aztán megláttam a csomagjainkat egy hapeknál… Szőke, magas, piros pulcsis, farmerban… Nem ismerős?
- Ömm.. Most így hirtelen nem.. DE tuti hogy valami híresség.. és úgyis mindjárt elmondod…
- Hát na szóval megfordult, és én meg elordibáltam magam, mire nézett nagyot, Jess meg meg se bírt szólalni… Kimi.. Kimi Räikkönen.
- Mi???? Kimi Räikkönen itt?? A Valenciai reptéren? Mért nem szóltatok?
- Ezt is alig bírtam elráncigálni onnan.. Téged meg végképp nem tudtalak volna..-röhögött.
Aztán elindultunk a szállodánk felé, persze taxival.

- Huhúúúú… Szerintem az a nagy, arany színű lesz az.. Nem? –szólaltam meg.
- Áááá.. Jess visszatért az élők közé!-szólalt fel Pat, mire hangos röhögésben törtünk ki… A sofőrnek is tetszett, hogy ennyire vidámak vagyunk x)
- Itt is vagyunk! –szólalt meg a most már jó kedvű fiatal(és nem is olyan rossz képű) taxi sofőr.