9.rész

Nagyon kavargott a gyomrom, mire a szállodához értünk.
De tényleg nagyon.. Nem tudom, mi volt abban a pizzában, de nagyon rosszul lettem, olyannyira, hogy majdnem kidobtam a taccsot.
- Jess, jól vagy?
- Nem éppen… Azt hiszem a pizza,..- és már rohantam is fel a szobámhoz, ugyanis nem akartam, egyrészt elbőgni magam, meg inkább máshol lennék rosszul.
Kimi pár pillanat múlva szaladni kezdett utánam, s utol ért a liftnél, s felkísért a szobámig, én persze rohantam mint az őrül, be a mosdóba, célba véve a wc-t.
- Nem akarod, hogy itt maradjak veled? – kérdezte féltőn, miközben leguggolt mellém, s a hátamat simogatta.
- Nem.. Dehogy.. Te csak menj! Megleszek valahogy. - nyögdécseltem
- Ne hívjam át esetleg Nao-t?
- Ömm.. Nem kell… Megleszek!
- Ahogy gondolod. De sietek vissza! Ígérem! – mondta, majd megpuszilt, és továbbállt.
Én meg csak ültem ott a földön, könnyei potyogtak, és a hasamat szorongattam.

(háttérzene: http://www.youtube.com/watch?v=x2sd8UMUaIk)

Közben az eső is el kezdett zuhogni odakint. Na, szép… Hangulatváltozásommal az idő is megváltozik…
Azt hiszem jobb, ha most lezuhanyozok… Hátha jobb lesz.
Ajtókat nagy nehezen becsuktam, s egyenest a fejemre zúdítottam a vizet.
Jól esett… Azt hiszem.
Miután nagy nehezen felöltöztem, lefeküdtem az ágyra…
Mi?? Nincs TV? Hát igazán jó szálloda.. Ide se jövök többet.
Így hát muszáj voltam előkotorni a laptopomat, és azon néztem végig a szabadedzést.
Jobb is, hogy nem voltam kint, a zuhogó esőbe.
Egy csomóan megpörögtek, s szinte már a vízen úsztak…
A kommentátorok meg csak kiabáltak… Sose értettem.. Annál jobb lesz, ha ordítoznak torkuk szakadtából?
Nem épp fényes helyezésekkel fejezték be a fiúk az első szabadedzést.
Kimi csak a 8. lett, Adrian a 14. Sebi meg 7.
Mostanában Sebi jobb mint Kimi… Bár ez köszönhető annak, hogy nagyon is elcseszték az autóját Kiminek…
Mire vége lett, én már bealudtam. Gondolom, mert rosszul is voltam, és jól is esett aludni.
Kimi gondolom leadott pár interjút, és sietett vissza.
Nem tudom mikor érhetett oda, mert csak arra ébredtem fel, hogy ott ül mellettem, és még csak hozzám sem érte, nehogy felébresszen, és csak a földet bámulta.
- Igen bánatos fejed van… Mi történt? – szólaltam meg halkan, mire láttam, hogy kicsit meg is ijedt
- Oh… - mondta, s erősen átölelt. – Jobban vagy?
- Igen.. Azt hiszem… De te igen forogtál! – próbáltam jobb kedvre deríteni, de ne igazán sikerült.
- Jah.. Hát persze.. azzal a kocsival… De te végig nézted?
- Aha.Nem hagyhattam ki. – mosoylogtam.

Válaszul ő is csak mosolygott egyet, de látszott rajta, az a „mindent én rontottam el” arc.
- Hé! Ne vágj már ilyen keserves képet!
- Bocsi, csak nagyon nyomaszt, hogy ilyen rosszul vagy….
- Héé! Most nehogy azt hidd, hogy ez mind miattad van!
- De miattam van mert én vittelek el a kajázdába, és valószínű amiatt lettél rosszul.
- Jajj ne csináld már ezt a gyerekes hülyeséget! Bárkivel meg eshet! Ne vedd magadra! Én nem haragszom rád! És te se haragudj magadra!
- Rendben. – mondta, s cseppet már láttam, hogy felvidul az arca.
- Akkor én megyek is.. Hagylak pihenni.
- Oké… De 4-kor figyellek ám! És ha nekem megint ilyen rosszul mész, nem tudom mit csinálok veled!
- Rendben. – mosolygott, majd továbbállt.
Na szép.. Mindent magára vesz... De azért aranyos, hogy így izgul értem…=)