16.rész
Miután a nézők elmentek, és csak a bokszokban bütyköltek néhányan, Kimivel elindultunk a pályát körbejárni.
Tök vidám hangulatunk volt, ahhoz képest, hogy milyen hangja volt a rádión…
- És mi volt olyan fontos amit a futam közben akartál mondani? – kérdeztem, ugyanis furdalt a kíváncsiság, hiába sejtettem…
- Jah.. Hát tudod!! – mondta nyomatékosan, de én akkor is az ő szájából akarom hallani.
- Sejtem… De elmondanád? Légyszi!
- Hát tudod.. Hogy te mész vissza tanulni, nekem meg itt a forma 1 és hogy mi lesz így velem, velünk. – válaszolt, kicsit lehangoltan.
- Aha.. Igen.. És jutottál valamire?
- Ami azt illeti… Igen…
- És megtudhatom? – kérdeztem egy kicsi hatásszünet után.
- Ja, igen.. Szóval… Gondolom nem szeretnéd otthagyni a sulit pont az év közepén, viszont nekem… Nekem meg év vége van.. Vagyis pontosabban még 1 futam, és…
- Eszedbe ne jusson! – vágtam a szavába. – Nem akarom, hogy otthagyd azt a sportot, amit évek óta űzöl, csak miattam. Nem!
- De… De én nem tudok meglenni nélküled! Nagyon szeretlek! És semmiképpen nem akarlak elhagyni! És azt se akarom, hogy abbahagyd a sulit, csak miattam….
- Elég hülye helyzet…
- Nekem mondod?
Most már szomorú hangulatban haladtunk előre a pályán.
Azt hiszem már eléggé kisírtam magam, mivel most nem bőgtem… Legalább is eddig.
Egyre sötétebb, és sötétebb lett. A pálya nem volt kivilágítva, mivel már nem volt egy lélek se a közelben. Vagyis csak mi…
- Van egy ötletem! –szólalt meg Kimi
- Éspedig? – derült fel az arcom.
- Na szóval… Oda költözök a közeledbe! Így minden nap együtt lehetünk, persze csak a suli után, és amikor meg futamok vannak, csak akkor kell mellőznünk egymást.
- És.. Ez szerinted hosszú távon is be fog válni? – kérdeztem… Örültem, csak azért volt némi kételyem…
- Azt.. azt még nem tudom… Kérdés az, meddig fogsz te tanulni, és én versenyezni.. Meglehet, hogy jövőre már nem találok helyet itt, és pihi lesz… Ki tudja…
- Hmm.. Rendben.. Ha te is ezt akarod…
- Én? Mért ne akarnám? Érted bármit! – vágta rá egyből.
- Oh.. Kösszi. – pusziltam meg.
Ismét boldogan sétáltunk, kézen fogva.
Valójában már nem is a pályán haladtunk, hanem össze vissza.
Tök vicces volt.. Csak húzott maga után, én meg utána, mint akit pórázon vezetnek, közben mesélt erről arról… Hogy például itt pörgött meg, meg ilyesmi, én meg csak hallgattam, és a kérdésekre bőszen bólogattam.
*
-Jó reggelt! – szólt Kimi, miután kinyitottam a szemem.
-Neked is. – szóltam,s ezután egy lágy csókot is kaptam.
-Ugye tudod, hogy ma lesz a buli? – csillant fel a szeme.
-Igen… - válaszoltam, még egy kicsit álmosan.
- És… Az előtt mit csinálunk? – kérdezősködött fülig érő szájjal.
- Nem tudom… Alszunk?
- Mi? Dehogy! Azt nem!
- Hogy te mennyire a toppon vagy korán reggel… Mit szedsz? – röhögtem.
- Ja semmit, csak… Csak boldog vagyok.
- Örülök. De ugye nem most indulunk oda a valahova?
- Ömm… Most ha azt mondanám, hogy de, akkor nem lennél boldog.. szóval aludj még nyugodtan.
- Oh.. Köszi. – mondtam, s befordultam a fal felé, fejemre húztam a takarót, és aludtam még egy sort.
Ezen Kimi röhögött egy sort, de nem érdekelt. x) Fáradt voltam még.
Mikor felkeltem,Kimi matatott ott a cuccai között..
Gondolom összepakolt, hogy másnap ne kelljen.
Szép halkan vissza surrantam a szobámba, átöltözni..
Kimi ebből semmit sem vett észre.. Nem tudom hogy lehettem ilyen halk.
Elég hülye idő volt.
Sütött a nap, de közben fújt a szél, és tiszta hideg volt.
Így egy farmergatya és pulcsi mellett döntöttem.
- És hova is megyünk? – szólaltam meg Kimi legnagyobb meglepetésére.
- Te, onnan, hogy mikor? – habogott.
- Nem vetted észre, és kisurrantam. – mosolyogtam. – De hova megyünk akkor?
- Ja.. Nem tudom.. Vagyis de! Moziba.
- Ahha.. És mit nézünk meg?
- Nem tudom.. dönts te!
- Hát.. Ha én döntök.. Akkor meg fogsz lepődni… De te mondtad. – mondtam
Valamit még pakolászott ott, és csak azután indultunk el.
- És nem félsz, hogy egy csomó rajondó le fog támadni?
- Nem.. Majd elbújok. – röhögött.
*
- Akkor.. Mit szeretnél megnézni? – fogott a kezébe egy moziműsort.
-Hmm.. Horrort.. Az most jól esne…
-Mi?? Horror? Jó.. Ha ennyire szeretnéd… - fagyott le egy picit az arca… Tudtam hogy meg fog lepődni. De hogy ennyire? X)
-Interjú a vámpírral? Az nem olyan durva.. Ahogy hallottam. – mosolyogtam.
- Oké. Rendben. Akkor megveszed a jegyeket? Nem akarok még nagyobb feltűnést kelteni.
-Aha. – mondtam nagy mosolygás közben.. Milyen vicces.. Én veszem meg a jegyeket, csak mert a barátom egy híresség, és lehet,hogy a pénztáros csaj elájulna…
Miután megvettem a jegyeket, a szokásos popcorn és kóla megvétele után beültünk.
Érdekes… Csak mi voltunk ketten…Egy lélek se volt rajtunk kívül.. Ennyire rossz lenne a film?
*
Cseppet se volt félelmetes, de azért fogtam Kimi kezét…=)
Hátha ő fél.. x)
Bár amikor a kiscsaj levágta a pali fejét, na az egy kicsit félelmetes volt.. Nem inkább undorító… Na itt hunytam be a szemem. Persze Kimi is észrevette, de nem szólt semmit, csak mosolygott. De most na.. Csak lányból vagyok vagy mi…
- Beülünk valahova kajázni? – tettem fel a kérdést, miután kijöttünk a moziból, Ugyanis kicsit éhes lettem..
- Persze. Ha van étvágyad a film után…- mosolygott.
- Mér ne lenne? Nem vagyok nádszál, aki még a légytől is megijed. – röhögtem el magam… Azért tényleg nem vagyok olyan..
- És hova szeretnél menni? Ahol a múltkor voltunk az jó?
- Aha.. Vagyis.. Igen csak akkor ne négy évszak pizzát együnk. –mosolyogtam.
- Ja.. Rendben…- mondta, és az olasz kajázó felé vettük az irányt.
2009. november 29., vasárnap
15.rész
http://www.youtube.com/watch?v=5aKus77x5rs-Hát te hol voltál? – szólt Kimi, mikor beértem a boxba.
- Patéknél.
- A bőröndös barátnődnél? – vigyorgott.
- Ahham. És mi jórol beszélgettetek?
- Hát.. most soroljam fel? Tuti hogy nem érdekel..
- Jah.. Akkor nem érdekes. – mondtam viccesen… Kicsit feszült volt a hangulat…
Egy kis idő után elkezdődött a futam.
Én az egyik monitorra tapadva ültem.
Idő közben megérkezett Nao, és elbeszélgettünk erről arról…
Elmeséltem, hogy hogy jöttünk össze Kimivel, és ő is, hogy mi volt Adriannal, aztán meg csak röhögcséltünk.
Rég beszélgettünk ilyen jót.
Olyan nyugis hangulatban voltam, hogy még a légy is megzavart.
Kimi kicsit lent volt, amit nem is csodáltam…
Egyszer csak Kimi csapatfőnöke zavarta meg a beszélgetésünket.
- Jess! Kimi szeretne veled beszélni!
- Most? – szegeztem a kérdést az idegesen bámuló pasasra.
- Igen.. Azt mondta, fontos, és nem engedtem volna, de azt mondta, hogy kiáll, ha nem beszélhet veled…És elég feszült hangulata van.. Szóval csak óvatosan.
- Rendben…- mondtam halkan, és átvettem a fülest.
*Jess?
*Mondd! Mi a baj? Mi volt ilyen fontos?
*Gondolkodtam. És ugye tudod, hogy szeretlek?
*Igen és én is nagyon… De ezt nem hiszem, hogy pont most kéne ezt megbeszélnünk… - Mit mondjak.. Nem értem mért akar velem pont most beszélgetni, mikor 300-al száguld, és az életével is játszik…
*Tudom…- hangja bűnbánó, és szomorú volt.
*Ezt később is ráérünk megbeszélni! Most szépen vezess, és csak arra koncentrálj!
*Rendben… Megpróbálom…
*Ez a beszéd! És most gyerünk! Alázz le mindenkit! – próbáltam jobb kedvre deríteni…
*Oké.
*Jajj ne légy már ilyen szomorú! Szeretlek! Nyugi!
*Én is nagyon szeretlek… Bocs hogy ilyen szűkszavú vagyok, csak vezetek. – mondta, most már vidáman. Hála az égnek.
*Vezess csak! Nem zavarlak! Mindent bele! – mondtam, s vissza adtam a fülest…
Érdekes.. Nekem kellett nyugtatgatnom Őt.. És remélem nem tervez semmi butaságot…
- Mit akart? – kérdezte Nao, miközben visszaültem mellé.
- Nem érdekes. – ráztam le a kérdést.. nem volt kedvem elmondani, meg mivel nekik is ez volt a váló témájuk még inkább se akartam felhozni..
- Ha nem akarsz róla beszélni…. – mondta lassan.
- Nem. – jelentettem ki. - De mindjárt jövök. – mondtam és elsiettem.
A WC felé vettem az irányt, de kicsit eltévedtem…
Így egy szobában lyukadtam ki. Kimi cuccai voltak bent.. Gondolom itt szokott öltözni..
De hol a fenébe van a…
- A WC-t keresed? – szólalt meg egy idegen hang mögöttem.
- Ömm.. Igen… - válaszoltam kicsit ijedten
- Gyere megmutatom…- egy szerelő lehetett, ugyanis tetőtől talpig pirosban volt..
- Rendben. – mondtam, és mentem utána… Milyen rendes..
- Itt van. – mutatott egy szürke ajtóra
- Rendben köszi.
- De.. Te vagy Kimi barátnője? – szegezte fel a kérdést.
- Igen. Azt hiszem.
- Csak hiszed? Pedig Kimi nagyon ragyog, ha veled van. – mosolygott.
- Jah… Hát.. – hangzott egy cseppet se értelmes válasz tőlem, de már kezdtem kicsit furcsa helyzetben érezni magam, ezért elindultam a keresett hely felé, és egy halk sziát nyögtem oda neki…
Miután elvégeztem a dolgom, visszamentem Naohoz, aki közben összehaverkodott azzal a szerelő félével, aki nekem is segített… Jól leröhögcsélek, így kicsit meg is zavartam az idillt.
Szép halkan leültem, és felvettem a fülest, hogy halljam mit beszél Kimi és Rob, és csak a monitort bámultam.
Csupa szakmai cuccról beszélgettek, de legalább nem kellett hallgatnom azt az idétlen röhögését az ismeretlen pasasnak.
Nem sokat tudott javítani Kimi a kezdeti helyzetén, ezen nem is csodálkoztam.
Végül csak a 6. lett, és kicsit csalódott is volt...
A szokásos kötelező interjúk után kicsit még beszélgetett a versenymérőkkel, és csapattársával, aztán rohant átöltözni.
Kivételesen sokat vártam rá.. Nem tudom miért ez a nagy lassúság, de lehet, hogy nem is akarom tudni…
Nao és az ismeretlen pasi nagyon jól el voltak.. Talán most is együtt voltak.. A pasi valamit mutogatott neki az autón.
De annyira nem is érdekeltek, csak hogy végre beszélhessek Kimivel.
2009. november 26., csütörtök
14.rész
(háttérzene: http://www.youtube.com/watch?v=LStX0JQl-BU&feature=fvst )
- Ha te is lehetsz ovis, akkor én is! – mondta röhögve.
- Hihi.. Nem is tudtam, hogy a Jégember szereti a Verdákat! – Bakker annyira cuki volt ahogy a párnáját szorongatta, hogy csak sírva tudtam rajta röhögni. x)
Válaszul csak hümmögött egyet, és bebújt mellém, én meg csak röhögtem mint egy hülye..
De jól esett.
- És most hogy fogok én elaludni? –szólaltam meg egy kis idő után.
- Mi a baj? –hehe.. tisztára megijedt.
- Nem találom a macimaattt!! – mondtam kényeskedve.
- Én nem vagyok jó macinak? Brummogok ha kell..
- Hülyeeee. – télleg az.x) böktem meg, aztán kussba voltunk egy darabig, míg én a macimat keresgéltem, ugyanis nem hiszem, hogy el tudnék nélküle aludni
Nem szóltam semmit, csak leoltottam a lámpát és visszabújtam a takaró alá.
Nem sok idő után már hallottam ahogy Kimi szuszog.. Nem kellett altató…
Nem sokára én is elaludtam. Persze a macim társaságában. Kis korom óta… egész pontosan 3 éves korom óta megvan.^.^És mindig nálam van, hiába néznek hülyének…x)
*
Reggel mikor felkeltem, kellett pár perc, mire észhez térek…
Nagyon fájt a fejem.. Gondolom a finn vodká(k) tól.
Kimi nem volt mellettem…
Mi? 11 óra? Jujj.. 13kor kezdődik a futam..
Így gyorsan átmentem Kimihez megnézni itt van e még.
-Szia álomszuszék! – köszönt rám.
- Hello. Már.. Már mész is?
- Jah még nem.. csak készülődök…
- És megvársz? – néztem rá boci szemekkel.
- Persze. –mondta, és én már rohantam is a cuccomért, ugyanis jobb, ha előtte lezuhanyozok.. Talán nem fog fájni a fejem sem annyira.
Rövid gatya, ujjatlan felső, strandpapucs. Tökéletes=)
- Mehetünk! – toppantam Kimi elé, aki csak olya jó reggelt csókot adott.. Vagy valami hasonló. x)
- Gyönyörű vagy! –jegyezte meg.
- Köszi. –mondtam, és.. azt hiszem el is pirultam egy kicsit. Ami kicsit hülyén hangzik..
A pályán még nem voltak nézők, csak a csapatok készülődtek, ahogy a Ferrarinál is.
Kimi elment valami megbeszélésre, én meg gondoltam felfedezem a terepet.
Renault boksz, Red Bull, áhh… Pat!
- Szia! – köszöntem rá, mire kicsit összerezzen, ugyanis háttal állt nekem.
- Szija te csaj! –ölelt át. – Mi van veled? Olyan rég beszéltünk.. Pedig elvileg barátnők vagyunk vagy mi a fene…
- Jah.. Igen bocsi hogy eltűntem, csak gondolom ti is jól meg voltatok így.. együtt.. Sebivel.. – mondtam nagy vigyorgás és kacsintgatás közepette.
- Ja.. Hát.. Igen valami olyasmi.. És te? Mi van a szomszédoddal?
- Mi? Ja. Te még nem tudsz erről?
- Miről is?
- Jah. Hát összejöttünk..
- Mi?? Héé de ez nagyszerű!! És mér csak most mondod?
- Mondom nem akartalak zavarni titeket. Meg amúgy sem olyan komoly a dolog…
- Nem olyan komoly? Ezt meg hogy értsem? Minden álmod az volt, hogy élőben találkozhass Kimi Räikkönennel akiért már kis korod óta odavagy. És most meg nem is örülsz annak, hogy összejött.. Pont veled?? Hát te nem vagy észnél.. Pedig ha hallottad volna magad régebben… Mikor Kimiről áradoztál…- mosolygott
- Jól van na.. Csak.. Ez nekem még nagyon furcsa… Mert ugye nekem ez az egész nagyon új. És nem tudom mit kezdjek. –na itt jutott először az eszembe az, amit tegnap mondtam Kiminek, és kicsit le is hangolódtam.
- Ja… Hát ezen könnyen segíthetünk! Elmegyünk majd valahova, csak mi hárman, és jól kibeszélünk mindenkit! Na? – nézett érdeklődve, amire nem mondhattam nemet.
- Aha okés.. De akkor én most megyek is. Meglátogatom Naot.
- Rendben. Szia!
- Szia.- s már ott sem voltam.
Force India boksz, Adrian…. Hol van Nao?
- Szia Adrian!
- Ááá. Szia. Te… Nao barátnője?
- Ömm. Igen.. És Naot hol találom?
- Jah.. Hát… Azt tőle kérdezd…
- De mért? Már nem vagytok együtt?
- Nem. – hangzott a rövid, tömör válasz… De hogy?Miért?És mért nem hívott fel?
- De hát mi történt? –kérdeztem egy kis hatásszünet után.
- Jah.. Hát.. Nos, most mennem kell.. Kérdezd inkább meg tőle. Szia! – mondtam. Mind ezt flegmán, lenézően, én meg már a zsebembe turkáltam a telefonomért.
Amit persze a szállodában hagytam. Miért is ne? Ej.. Gyorsan vissza Pathez..
De hogy ez az Adrian mér ilyen szűkszavú? Sosem értettem mit eszik rajta Nao…. Na mind egy.
- Szia. Figyelj Gyorsan add ide a telefonod lécci!Fel kell hívnom Naot! – mondtam nagy lihegés közben ugyanis futottam egészen idáig.. Nem érdekelt, hogy hülyének néznek.
- Igen. De miért? Mi történt?
- Jah.. Adrian mondta, hogy már nincsenek együtt. És nem árulta el, hogy hol van Nao, amivel kicsit meg is ijesztett.
- Hát ez nem igaz…- mondta, és én már gyorsan tárcsáztam is.
o Halló. Nao?
o Hello. Igen. – szólt bele egy depis csaj hangja.
o Mi történ veled? Hol vagy? Minden rendben? – zúdítottam a kérdéseimet a csajra.
o Lassabban kérlek.. Nem nagyon tudok most gondolkodni. – mondta. Lassan, megfontoltan. Mint aki most kelt fel.
o Szóval.. Adrian mesélte, hogy már nem vagytok együtt…. Mi történt? – mondtam lassan. Talán felfogja.. Szegénykém milyen állapotban lehet..
o Hát.. Már nem vagyunk együtt…. Ennyi…
o De hát mért vagy ilyen lehangolt.. Csak történt valami… Légyszi mesélj el mindent, ugyanis nagyon aggódunk érted ugye tudod?
o Jó.. Oké.. Bocsi, csak nem rég keltem fel. Szóval… Nem történ más, mint hogy szakítottam vele, merthogy úgyis ő megy majd el hétfőn a következő futamra, én pedig megyek vissza tanulni, és semmi értelme.. Ezt ő is elfogadta, és ennyi…
o Oh… De ugye nem vagy depis?
o Nem.. Mondom hogy csak most keltem fel.- mondta, már egyre jobb hangulatban.
o És, nem jössz ki a futamra? Szívesen látunk a Ferrari bokszban!
o MI?? Ferrari? Hogy kerülsz te oda? Csak nem Kimi? – kérdezősködött.. Egyre jobb hangon.
o Ja.. De.. De majd mindent elmesélek, ha ideérsz.
o Okés.. Akkor rohanokkk…
o Na ennek örülök.. Akkor várunk. Szija!
o Hello. Ja és üdvözlöm Patet.
o Oké átadom, és siess.
o Oké Szija
o Szija!
- Na? Mit mondott? –szólt Pat.
- Ja.. szakítottak, mert hogy Adrian megy majd a futamokra, ő meg tanulni, és így semmi értelme. De jól van. És jön ki. Ide hozzánk.. Ja és üdvözöl.
- Na ennek örülök.
- Hát én is megkönnyebbültem. De most én rohanok, mindjárt végeznek a megbeszéléssel.
- Oké. Akkor majd még beszélünk.
- Oké Na szija.- öleltem át, és siettem vissza a boxba.
(háttérzene: http://www.youtube.com/watch?v=LStX0JQl-BU&feature=fvst )
- Ha te is lehetsz ovis, akkor én is! – mondta röhögve.
- Hihi.. Nem is tudtam, hogy a Jégember szereti a Verdákat! – Bakker annyira cuki volt ahogy a párnáját szorongatta, hogy csak sírva tudtam rajta röhögni. x)
Válaszul csak hümmögött egyet, és bebújt mellém, én meg csak röhögtem mint egy hülye..
De jól esett.
- És most hogy fogok én elaludni? –szólaltam meg egy kis idő után.
- Mi a baj? –hehe.. tisztára megijedt.
- Nem találom a macimaattt!! – mondtam kényeskedve.
- Én nem vagyok jó macinak? Brummogok ha kell..
- Hülyeeee. – télleg az.x) böktem meg, aztán kussba voltunk egy darabig, míg én a macimat keresgéltem, ugyanis nem hiszem, hogy el tudnék nélküle aludni
Nem szóltam semmit, csak leoltottam a lámpát és visszabújtam a takaró alá.
Nem sok idő után már hallottam ahogy Kimi szuszog.. Nem kellett altató…
Nem sokára én is elaludtam. Persze a macim társaságában. Kis korom óta… egész pontosan 3 éves korom óta megvan.^.^És mindig nálam van, hiába néznek hülyének…x)
*
Reggel mikor felkeltem, kellett pár perc, mire észhez térek…
Nagyon fájt a fejem.. Gondolom a finn vodká(k) tól.
Kimi nem volt mellettem…
Mi? 11 óra? Jujj.. 13kor kezdődik a futam..
Így gyorsan átmentem Kimihez megnézni itt van e még.
-Szia álomszuszék! – köszönt rám.
- Hello. Már.. Már mész is?
- Jah még nem.. csak készülődök…
- És megvársz? – néztem rá boci szemekkel.
- Persze. –mondta, és én már rohantam is a cuccomért, ugyanis jobb, ha előtte lezuhanyozok.. Talán nem fog fájni a fejem sem annyira.
Rövid gatya, ujjatlan felső, strandpapucs. Tökéletes=)
- Mehetünk! – toppantam Kimi elé, aki csak olya jó reggelt csókot adott.. Vagy valami hasonló. x)
- Gyönyörű vagy! –jegyezte meg.
- Köszi. –mondtam, és.. azt hiszem el is pirultam egy kicsit. Ami kicsit hülyén hangzik..
A pályán még nem voltak nézők, csak a csapatok készülődtek, ahogy a Ferrarinál is.
Kimi elment valami megbeszélésre, én meg gondoltam felfedezem a terepet.
Renault boksz, Red Bull, áhh… Pat!
- Szia! – köszöntem rá, mire kicsit összerezzen, ugyanis háttal állt nekem.
- Szija te csaj! –ölelt át. – Mi van veled? Olyan rég beszéltünk.. Pedig elvileg barátnők vagyunk vagy mi a fene…
- Jah.. Igen bocsi hogy eltűntem, csak gondolom ti is jól meg voltatok így.. együtt.. Sebivel.. – mondtam nagy vigyorgás és kacsintgatás közepette.
- Ja.. Hát.. Igen valami olyasmi.. És te? Mi van a szomszédoddal?
- Mi? Ja. Te még nem tudsz erről?
- Miről is?
- Jah. Hát összejöttünk..
- Mi?? Héé de ez nagyszerű!! És mér csak most mondod?
- Mondom nem akartalak zavarni titeket. Meg amúgy sem olyan komoly a dolog…
- Nem olyan komoly? Ezt meg hogy értsem? Minden álmod az volt, hogy élőben találkozhass Kimi Räikkönennel akiért már kis korod óta odavagy. És most meg nem is örülsz annak, hogy összejött.. Pont veled?? Hát te nem vagy észnél.. Pedig ha hallottad volna magad régebben… Mikor Kimiről áradoztál…- mosolygott
- Jól van na.. Csak.. Ez nekem még nagyon furcsa… Mert ugye nekem ez az egész nagyon új. És nem tudom mit kezdjek. –na itt jutott először az eszembe az, amit tegnap mondtam Kiminek, és kicsit le is hangolódtam.
- Ja… Hát ezen könnyen segíthetünk! Elmegyünk majd valahova, csak mi hárman, és jól kibeszélünk mindenkit! Na? – nézett érdeklődve, amire nem mondhattam nemet.
- Aha okés.. De akkor én most megyek is. Meglátogatom Naot.
- Rendben. Szia!
- Szia.- s már ott sem voltam.
Force India boksz, Adrian…. Hol van Nao?
- Szia Adrian!
- Ááá. Szia. Te… Nao barátnője?
- Ömm. Igen.. És Naot hol találom?
- Jah.. Hát… Azt tőle kérdezd…
- De mért? Már nem vagytok együtt?
- Nem. – hangzott a rövid, tömör válasz… De hogy?Miért?És mért nem hívott fel?
- De hát mi történt? –kérdeztem egy kis hatásszünet után.
- Jah.. Hát.. Nos, most mennem kell.. Kérdezd inkább meg tőle. Szia! – mondtam. Mind ezt flegmán, lenézően, én meg már a zsebembe turkáltam a telefonomért.
Amit persze a szállodában hagytam. Miért is ne? Ej.. Gyorsan vissza Pathez..
De hogy ez az Adrian mér ilyen szűkszavú? Sosem értettem mit eszik rajta Nao…. Na mind egy.
- Szia. Figyelj Gyorsan add ide a telefonod lécci!Fel kell hívnom Naot! – mondtam nagy lihegés közben ugyanis futottam egészen idáig.. Nem érdekelt, hogy hülyének néznek.
- Igen. De miért? Mi történt?
- Jah.. Adrian mondta, hogy már nincsenek együtt. És nem árulta el, hogy hol van Nao, amivel kicsit meg is ijesztett.
- Hát ez nem igaz…- mondta, és én már gyorsan tárcsáztam is.
o Halló. Nao?
o Hello. Igen. – szólt bele egy depis csaj hangja.
o Mi történ veled? Hol vagy? Minden rendben? – zúdítottam a kérdéseimet a csajra.
o Lassabban kérlek.. Nem nagyon tudok most gondolkodni. – mondta. Lassan, megfontoltan. Mint aki most kelt fel.
o Szóval.. Adrian mesélte, hogy már nem vagytok együtt…. Mi történt? – mondtam lassan. Talán felfogja.. Szegénykém milyen állapotban lehet..
o Hát.. Már nem vagyunk együtt…. Ennyi…
o De hát mért vagy ilyen lehangolt.. Csak történt valami… Légyszi mesélj el mindent, ugyanis nagyon aggódunk érted ugye tudod?
o Jó.. Oké.. Bocsi, csak nem rég keltem fel. Szóval… Nem történ más, mint hogy szakítottam vele, merthogy úgyis ő megy majd el hétfőn a következő futamra, én pedig megyek vissza tanulni, és semmi értelme.. Ezt ő is elfogadta, és ennyi…
o Oh… De ugye nem vagy depis?
o Nem.. Mondom hogy csak most keltem fel.- mondta, már egyre jobb hangulatban.
o És, nem jössz ki a futamra? Szívesen látunk a Ferrari bokszban!
o MI?? Ferrari? Hogy kerülsz te oda? Csak nem Kimi? – kérdezősködött.. Egyre jobb hangon.
o Ja.. De.. De majd mindent elmesélek, ha ideérsz.
o Okés.. Akkor rohanokkk…
o Na ennek örülök.. Akkor várunk. Szija!
o Hello. Ja és üdvözlöm Patet.
o Oké átadom, és siess.
o Oké Szija
o Szija!
- Na? Mit mondott? –szólt Pat.
- Ja.. szakítottak, mert hogy Adrian megy majd a futamokra, ő meg tanulni, és így semmi értelme. De jól van. És jön ki. Ide hozzánk.. Ja és üdvözöl.
- Na ennek örülök.
- Hát én is megkönnyebbültem. De most én rohanok, mindjárt végeznek a megbeszéléssel.
- Oké. Akkor majd még beszélünk.
- Oké Na szija.- öleltem át, és siettem vissza a boxba.
13.rész
Szóval elmondtam, ami a szívemet nyomta, mire Kimi csak átölelt…
Nem tudom mi járt a fejében. Talán jobb is ha nem tudom…
Én csak sírtam a vállán, macimat szorosan a hátához szorítva, átölelve.
-Hallgass meg kérlek…- mondta egy kis idő után, mivel még most is zokogtam, és nem bírtam abbahagyni. – nagyon szeretlek! Soha senkit nem szerettem még ennyire! És nem akarlak elveszíteni! Tudom, hogy meg tudjuk oldani, ezt az egészet! Ígérem! – mondta.
- De.. de a szüleim úgyse…úgyse egyeznének bele… ismerem őket…- szipogtam.
- Figyi! Most szépen alszunk rá egyet, és ígérem kitalálunk.. kitalálunk valamit!
- Rendben….
Már nem sírtam annyira… Remélem, hogy ezt komolyan is gondolja, és tényleg kitalál valamit… De fel kell készülnöm a legrosszabbra..
- Ugye… Ugye… Itt aludhatok veled? Nem szeretnélek ilyen helyzetben magadra hagyni!- jelentette ki, míg én a szememet törölgettem.
- Öm.. Aha…-bújtam oda hozzá.
- Deh… Most én.. én nem akarom, hogy rossz kedved legyen.. Le mehetünk a bárba, ha gondolod.. Úgyis rám férne egy kis… innivaló.
- Itt gondolsz egy kis finn vodkára? – derült fel az arca.. persze nem volt felhőtlenül boldog…
- Jah.. Valami olyasmi… - mondtam, és eldobtam a macimat, kézen fogtam, és lehúztam a bárba. Úgyse tudnék aludni ezután… Így hát egy kis rásegítéssel tuti sikerül.
Leültünk, és ittunk pár pohárral… Nem vagyok olyan nagy ivós.. csak bulikban…
De egész jó hangulatom lett.. Ilyenkor elfelejtem a bánatomat, örömömet, mindent.. csak a jelennek vagyok képes létezni, és tényleg olyan felhőtlenül boldog vagyok.
Eleinte még csak ilyen kerülős témákról beszélgettünk, hogy még véletlenül se gondoljak arra, amit fent mondtam Kiminek, aztán már csak röhögtünk és röhögtünk.
Hol Hamilton nyomi hibáin, hol azon, hogy a pincér milyen béna, egyszóval mindenen, amin lehetett…
- Te! Tök jó ez a lötyi.. Miért is van ilyen nagy hatással rám? –kérdeztem… Hátha valami titkoz izéke, és Kimi ezért bírja annyira…
- Ömm.. Nem vagyok én szeszfőzdés!
- Nem??? Pedig én azt hittem. – marhultunk. x)
Tényleg jól esett…Nem gondoltam egyáltalán, a mi lesz velünk kérdésre…
- Nem kéne mennünk? Még a végén, holnap másnaposan fogsz menni… - mondtam
- Kit érdekel? Már úgyis lassan elmegyek a Ferrritól.. Ami azt illeti, ez lesz a…. az utolsó előtti futamom asszem…
- És ezt ilyen örömmel mondod? És különben is! Én mért nem tudtam erről?? – néztem rá nagy szemekkel.
- Hát… Azért mondom örömmel, mert azokkal, mármint a Ferrarisokkal nem lehet szórakozni.. Mint valami rabszolgák.. Tök lehangoló..- -,- - Másrészt azért nem hallottál róla, mert még titok.. vagy valami hasonló.. Szóval.. Alonsót szerződtették le a helyemre, és hát. Én meg nem tudom, hova megyek..
- Ahaaa. – mondtam meglepődve.. cseppet sokkolt, hogy elmegy a Ferkától, mert még van 2010re érvényes szerződése, meg az, hogy Alonso…
- És… Abba nem gondoltál bele? Hogy Alonso?
- Mi van vele?
- Hát… Hogy a McLarentől mikor eljöttél, helyedre ő ment, és most meg kitúrt..
- Jajj.. Lécci most ne beszéljünk már erről… Úgy utálom már ezt az egészet.
- Oké.. Rendben.. Szóval akkor hol is van a titkos finn vodka gyárad? – váltottam témát, vigyorogva.
- Ejj.. Mondtam,hogy nincs! – bökött meg- Csak.. Szeretem.. Ésh.. hát van otthon pár üveg – mondta röhögve.
- Oké,oké, persze persze! – húztam. x), és indultam volna fel, ugyanis tuti, hogy nem fogom felvinni az ölemben, ha részegen elalszik itt nekem…
- Héé Várjál csak meg te!! – rohant utánam, és így persze én is futottam…
Egészen a liftig… Utol ért.. Affene…
- Megvagy te kis…
- Mi is? –vágtam bele a szavába, miközben beszálltunk a liftbe, miközben Kimi hátulról ölelt.
- Nem is tudom.. Kis dilis, szeretni való bőröndös csaj!
- Hm… Nem is olyan rossz. – mosolyogtam, ő meg csak válaszul megcsókolt./hmm=P/
- Szóval.. Akkor áll még az ajánlatod hogy nálad aludhatok? – kérdezte.
- Aha, persze! – mondtam
Bementünk, és gyorsan tulajdonba vettem a fürdőt.
Huhh.. Milyen piros voltam.. Ez a finn vodka…
De legalább nem voltam depis…
Rendbetettem magam, felvettem a kedvenc kis macis pizsimet, majd gyorsan bebújtam az ágyba.
Miután Kimi is gyorsan átöltözött, célba vette az én ágyamat…
Ja tényleg erről volt szó.=)
- Hehee. – röhögtem egy nagyot… - Szóval nem csak én vagyok ovis. – mutattam az autós párnájára… Amit, hozott magával hozzám.. De cuki.^.^
Szóval elmondtam, ami a szívemet nyomta, mire Kimi csak átölelt…
Nem tudom mi járt a fejében. Talán jobb is ha nem tudom…
Én csak sírtam a vállán, macimat szorosan a hátához szorítva, átölelve.
-Hallgass meg kérlek…- mondta egy kis idő után, mivel még most is zokogtam, és nem bírtam abbahagyni. – nagyon szeretlek! Soha senkit nem szerettem még ennyire! És nem akarlak elveszíteni! Tudom, hogy meg tudjuk oldani, ezt az egészet! Ígérem! – mondta.
- De.. de a szüleim úgyse…úgyse egyeznének bele… ismerem őket…- szipogtam.
- Figyi! Most szépen alszunk rá egyet, és ígérem kitalálunk.. kitalálunk valamit!
- Rendben….
Már nem sírtam annyira… Remélem, hogy ezt komolyan is gondolja, és tényleg kitalál valamit… De fel kell készülnöm a legrosszabbra..
- Ugye… Ugye… Itt aludhatok veled? Nem szeretnélek ilyen helyzetben magadra hagyni!- jelentette ki, míg én a szememet törölgettem.
- Öm.. Aha…-bújtam oda hozzá.
- Deh… Most én.. én nem akarom, hogy rossz kedved legyen.. Le mehetünk a bárba, ha gondolod.. Úgyis rám férne egy kis… innivaló.
- Itt gondolsz egy kis finn vodkára? – derült fel az arca.. persze nem volt felhőtlenül boldog…
- Jah.. Valami olyasmi… - mondtam, és eldobtam a macimat, kézen fogtam, és lehúztam a bárba. Úgyse tudnék aludni ezután… Így hát egy kis rásegítéssel tuti sikerül.
Leültünk, és ittunk pár pohárral… Nem vagyok olyan nagy ivós.. csak bulikban…
De egész jó hangulatom lett.. Ilyenkor elfelejtem a bánatomat, örömömet, mindent.. csak a jelennek vagyok képes létezni, és tényleg olyan felhőtlenül boldog vagyok.
Eleinte még csak ilyen kerülős témákról beszélgettünk, hogy még véletlenül se gondoljak arra, amit fent mondtam Kiminek, aztán már csak röhögtünk és röhögtünk.
Hol Hamilton nyomi hibáin, hol azon, hogy a pincér milyen béna, egyszóval mindenen, amin lehetett…
- Te! Tök jó ez a lötyi.. Miért is van ilyen nagy hatással rám? –kérdeztem… Hátha valami titkoz izéke, és Kimi ezért bírja annyira…
- Ömm.. Nem vagyok én szeszfőzdés!
- Nem??? Pedig én azt hittem. – marhultunk. x)
Tényleg jól esett…Nem gondoltam egyáltalán, a mi lesz velünk kérdésre…
- Nem kéne mennünk? Még a végén, holnap másnaposan fogsz menni… - mondtam
- Kit érdekel? Már úgyis lassan elmegyek a Ferrritól.. Ami azt illeti, ez lesz a…. az utolsó előtti futamom asszem…
- És ezt ilyen örömmel mondod? És különben is! Én mért nem tudtam erről?? – néztem rá nagy szemekkel.
- Hát… Azért mondom örömmel, mert azokkal, mármint a Ferrarisokkal nem lehet szórakozni.. Mint valami rabszolgák.. Tök lehangoló..- -,- - Másrészt azért nem hallottál róla, mert még titok.. vagy valami hasonló.. Szóval.. Alonsót szerződtették le a helyemre, és hát. Én meg nem tudom, hova megyek..
- Ahaaa. – mondtam meglepődve.. cseppet sokkolt, hogy elmegy a Ferkától, mert még van 2010re érvényes szerződése, meg az, hogy Alonso…
- És… Abba nem gondoltál bele? Hogy Alonso?
- Mi van vele?
- Hát… Hogy a McLarentől mikor eljöttél, helyedre ő ment, és most meg kitúrt..
- Jajj.. Lécci most ne beszéljünk már erről… Úgy utálom már ezt az egészet.
- Oké.. Rendben.. Szóval akkor hol is van a titkos finn vodka gyárad? – váltottam témát, vigyorogva.
- Ejj.. Mondtam,hogy nincs! – bökött meg- Csak.. Szeretem.. Ésh.. hát van otthon pár üveg – mondta röhögve.
- Oké,oké, persze persze! – húztam. x), és indultam volna fel, ugyanis tuti, hogy nem fogom felvinni az ölemben, ha részegen elalszik itt nekem…
- Héé Várjál csak meg te!! – rohant utánam, és így persze én is futottam…
Egészen a liftig… Utol ért.. Affene…
- Megvagy te kis…
- Mi is? –vágtam bele a szavába, miközben beszálltunk a liftbe, miközben Kimi hátulról ölelt.
- Nem is tudom.. Kis dilis, szeretni való bőröndös csaj!
- Hm… Nem is olyan rossz. – mosolyogtam, ő meg csak válaszul megcsókolt./hmm=P/
- Szóval.. Akkor áll még az ajánlatod hogy nálad aludhatok? – kérdezte.
- Aha, persze! – mondtam
Bementünk, és gyorsan tulajdonba vettem a fürdőt.
Huhh.. Milyen piros voltam.. Ez a finn vodka…
De legalább nem voltam depis…
Rendbetettem magam, felvettem a kedvenc kis macis pizsimet, majd gyorsan bebújtam az ágyba.
Miután Kimi is gyorsan átöltözött, célba vette az én ágyamat…
Ja tényleg erről volt szó.=)
- Hehee. – röhögtem egy nagyot… - Szóval nem csak én vagyok ovis. – mutattam az autós párnájára… Amit, hozott magával hozzám.. De cuki.^.^
2009. november 21., szombat
12.rész
„Csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak sose jönne el a jövendő. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hadd múljak el én is a pillanattal!”(Stephenie Meyer: New moon.)
Egész jól sikerült az időmérő… Kimi 3. lett…
Igazság szerint, most örülnöm kéne, de nem.
Valahogy éreztem, hogy itt a vég…
Hétfő, vége a bulinak, Kimi elmegy, nagy messzire, és én, nos én meg megyek vissza az egyetemre tanulni.
Ez így senkinek sem jó. Minél jobban beleéljük magunkat, annál jobban fog fájni a búcsúzás. Amit én nem akarok megnehezíteni.
Jobb lesz, ha beszélek vele… Nem akarom pont ez Naoval megbeszélni.
- Huhúúú Te aztán ügyi voltál! – ugrottam a nyakába. Nem akartam letámadni, és elrontani a kedvét, kedvemet ezzel a kínos témával. Úgy vettem észre, hogy kicsit észrevette, hogy nem voltam felhőtlenül boldog.
- Köszi. Miattad!- csókolt meg, egy csomó újságíró szeme láttára. A vakujukkal szinte az arcunkba másztak…. Nem szoktam meg az ilyet. Nagyon zavart. Ott helyben agyonütöttem volna őket… Nagyon idegesítőek voltak…
Miután sikeresen leszerepeltünk, a Ferka boxhoz vezetett az utunk. Kézen fogva mentünk, így egy két fotós még rajtunk ragad, de letojtam őket… Ugysem hagynának békén, csupán mert én megkérem őket… Hogy őszinte legyek, ez sem egészen az én világom….
- Várj meg itt! – szólt gyengén Kimi, s elengedte a kezem.
- Oké. – mondtam halkan, remegő hanggal.
Csak álltam ott egy helyben. Nem csináltam mást… Nem tudtam mást csinálni…
És csak az járt a fejemben, hogy hogyan is mondjam ezt el neki.
Elég gyorsan kész lett… Mit is vártam…
- Itt is vagyok. Mehetünk?
- Persze. – mondtam… Halkan, és nem bírtam a szemébe nézni…
Ő csak megfogta a kezem, és lassan elindultunk.
Nem tudom mért veszem ilyen nagyra az egészet, de tényleg nagyon rossz hangulatban voltam…
Kiminek is feltűnt egyhamar…
Meg is kérdezte, hogy mi a baj, de én csak egy halk semmit válaszoltam, és azt hiszem ezzel le is zártam az ügyet.. Egy darabig legalábbis…
Beértünk a szállodába, és én inkább lettem volna most egyedül, és gondoltam, hátha elmúlik ez a rossz hangulatom, ugyanis meg kéne látogatnom Naoékat, de valahogy kitárulkozott belőlem, pont miután kiszálltunk a liftből.
Kimi még most sem eresztette el a kezem, csak a piros tatyóját szorongatva megállt az ajtómnál.
- Akarsz beszélni róla? – nézett rám, én meg csak bólintani bírtam.
Bementünk, és gyorsan bebújtam az ágyba…
Féltem, hogy elsírom magam.
- Mondd el mi bánt! – jött oda mellém.
„Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle.”
Nagyon ki voltam bukva, és csak a plüssmacimat szorongattam.
- Lehet… lehet, hogy nagyon hülyén hangzik, de félek… - kezdtem bele, remegő hanggal. – ugyanis.. lehet, hogy most minden szép, és minden jó, de hétfőn, te mész tovább a dolgodra, én is megyek tovább a dolgomra, még pedig tanulni… Félre ne értsd… Nagyon szeretnék veled lenni, de nem akarok belemelegedni, mert úgyis vége lesz. Érzem. –szipogtam..
Próbáltam nem elsírni magam, de nem nagyon sikerült…
„Csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak sose jönne el a jövendő. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hadd múljak el én is a pillanattal!”(Stephenie Meyer: New moon.)
Egész jól sikerült az időmérő… Kimi 3. lett…
Igazság szerint, most örülnöm kéne, de nem.
Valahogy éreztem, hogy itt a vég…
Hétfő, vége a bulinak, Kimi elmegy, nagy messzire, és én, nos én meg megyek vissza az egyetemre tanulni.
Ez így senkinek sem jó. Minél jobban beleéljük magunkat, annál jobban fog fájni a búcsúzás. Amit én nem akarok megnehezíteni.
Jobb lesz, ha beszélek vele… Nem akarom pont ez Naoval megbeszélni.
- Huhúúú Te aztán ügyi voltál! – ugrottam a nyakába. Nem akartam letámadni, és elrontani a kedvét, kedvemet ezzel a kínos témával. Úgy vettem észre, hogy kicsit észrevette, hogy nem voltam felhőtlenül boldog.
- Köszi. Miattad!- csókolt meg, egy csomó újságíró szeme láttára. A vakujukkal szinte az arcunkba másztak…. Nem szoktam meg az ilyet. Nagyon zavart. Ott helyben agyonütöttem volna őket… Nagyon idegesítőek voltak…
Miután sikeresen leszerepeltünk, a Ferka boxhoz vezetett az utunk. Kézen fogva mentünk, így egy két fotós még rajtunk ragad, de letojtam őket… Ugysem hagynának békén, csupán mert én megkérem őket… Hogy őszinte legyek, ez sem egészen az én világom….
- Várj meg itt! – szólt gyengén Kimi, s elengedte a kezem.
- Oké. – mondtam halkan, remegő hanggal.
Csak álltam ott egy helyben. Nem csináltam mást… Nem tudtam mást csinálni…
És csak az járt a fejemben, hogy hogyan is mondjam ezt el neki.
Elég gyorsan kész lett… Mit is vártam…
- Itt is vagyok. Mehetünk?
- Persze. – mondtam… Halkan, és nem bírtam a szemébe nézni…
Ő csak megfogta a kezem, és lassan elindultunk.
Nem tudom mért veszem ilyen nagyra az egészet, de tényleg nagyon rossz hangulatban voltam…
Kiminek is feltűnt egyhamar…
Meg is kérdezte, hogy mi a baj, de én csak egy halk semmit válaszoltam, és azt hiszem ezzel le is zártam az ügyet.. Egy darabig legalábbis…
Beértünk a szállodába, és én inkább lettem volna most egyedül, és gondoltam, hátha elmúlik ez a rossz hangulatom, ugyanis meg kéne látogatnom Naoékat, de valahogy kitárulkozott belőlem, pont miután kiszálltunk a liftből.
Kimi még most sem eresztette el a kezem, csak a piros tatyóját szorongatva megállt az ajtómnál.
- Akarsz beszélni róla? – nézett rám, én meg csak bólintani bírtam.
Bementünk, és gyorsan bebújtam az ágyba…
Féltem, hogy elsírom magam.
- Mondd el mi bánt! – jött oda mellém.
„Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle.”
Nagyon ki voltam bukva, és csak a plüssmacimat szorongattam.
- Lehet… lehet, hogy nagyon hülyén hangzik, de félek… - kezdtem bele, remegő hanggal. – ugyanis.. lehet, hogy most minden szép, és minden jó, de hétfőn, te mész tovább a dolgodra, én is megyek tovább a dolgomra, még pedig tanulni… Félre ne értsd… Nagyon szeretnék veled lenni, de nem akarok belemelegedni, mert úgyis vége lesz. Érzem. –szipogtam..
Próbáltam nem elsírni magam, de nem nagyon sikerült…
2009. november 20., péntek
11.rész
(háttérzene: http://www.youtube.com/watch?v=GvpqfHBZEeU&feature=related)
Szóval nála aludtam… Ami cseppet se volt rossz…
Neemmm Nem történt semmi, csak beszélgettünk egy kicsit, aztán elaludtunk.
Egyik végén az ágynak én, a másikon meg ő… Nem akartam közelebb menni… Valahogy féltem még egy kicsit is ettől az egész helyzettől…
Viszont a reggelben nem csalódtam.=P
Kimi felé fordulva ébredtem fel, ugyanis igen forgolódós vagyok..
Szóval Kimi már fent volt, és csak bámult.
- Mi olyan érdekes? – kérdeztem álmos fejjel.
- Semmi. – vigyorgott.
- Akkor mért bámulsz? – hú de faggatózós kedvemben vagyok.
- Csak…. Mert… Nem tudom….
- Ennek igazán örülök. – jegyeztem meg. Nem tudom mi volt velem…x)
Egy darabig még csak feküdtem, és Kimi csak bámult. Tényleg nem értem mi olyan érdekes van rajtam…
- Akkor én most megyek azt hiszem jobb, ha lezuhanyozok. – szólaltam meg, ugyanis kezdem kicsit kínos helyzetben érezni magam.
- Rendben. – mosolygott majd én elindultam a szobámhoz, felkaptam pár cuccot, és mentem letusolni.
Miután rendbetettem az ábrázatomat, és a hajam is tűrhető állapotban volt, ledobtam a pizsimet az ágyamra, és indultam vissza, szólni Kiminek.
- Me…. hetsz.- szóltaltam meg meglepődve.
Kimi ott állt közvetlen az ajtóban. Épp, hogy nem csaptam agyon az ajtóval, és csak körülbelül 2 cm választott el minket.
Épp hátrálni kezdtem volna, mikor megfogta a derekam, és szép lassan közelebb húzott magához.
Bezárt az ajtót, és a falhoz tolt.
Éreztem, hogy egyre közeledik.
Még azt is éreztem ahogy levegőt vesz, és a kezei az arcom két oldalán találtak helyet.
Nem féltem.. Valahogy tudtam, hogy mit kell tennem.. Pedig még sosem voltam ilyen szituációban… sőt…
Mélyen a szemébe néztem, és szinte elvesztem benne.
Nem tudtam irányítani a testemet, csak Kimire tudtam figyelni.
Olyan nyugodt, és meleg érzést árasztotta el az egész testemet.
Pár percig csak állt és nézett, szorosan magához húzva, talán sejtette, hogy még nem volt senkim, és megfontoltabban viselkedett, majd éreztem, hogy ajkaink összeérnek.
Nagyon jó érzés volt. Leírhatatlan.
Ám az igazi, olyan tényleg igazi csókot, csak ez utánra tartogatta.
Felejthetetlen első csók volt.
Mikor végre hagyott egy kis levegőt kapnom, láttam, hogy nagyon boldog. De úgy istenigazából. Ami rólam kétszeresen is elmondható volt.
Nem nagyon tudtam, ilyenkor mit kellett volna tennem, ezért csak a vállára borultam, és szorosan öleltük egymást.
- Szeretlek. –súgta a fülembe
- Én is. – mondtam, s kaptam egy puszit a homlokomra.^.^
Kis idő után, megszólaltam…
- Menni kéne lassan nem?
- Nem! – mondta határozottan. – Vagyis igen lassan.. De én nem akarok! – ölelt szorosabban.
- Pedig muszáj lesz! – szomorítottam el
- A fenébe. De ugye velem jössz?
- Perszeee!!
- És.. Ugye nem baj, ha majd fogom a kezed?- hmm.. érdekes kérdés…
- Hát… Talán megengedem… De csak, hogy legyen miről írniuk a sajtósoknak.
- Hmm…- mosolyodot el, majd indulni akartam a szobámba, de még ezelőtt kaptam egy csókot.
Huhh.. érdekes kis helyzet..^.^
Most már végre tudom, hogy mit akar…
És szeretem. Nagyon is.
Gyorsan átvedlettem, azért ne már egy szál pólóban, és egy rövid shortban menjek…
Így hát felvettem, egy barna felsőt, és egy sötétkék farmert, a hajamat pedig szépen begöndörítettem.=)
Telefon a zsebbe és menetre kész voltam, így átmentem Kimihez.
Vicces.. Ő is épp hozzám indult.. Na mind egy…
Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk a pályára.
A Ferrari boxban mindenki egész jól fogadott, értem ezt azon, hogy nem néztek rém undorodva, sőt néhány szerelő, egy két jó szóval is megajándékozott.
- Na én most megyek, gyorsan átveszem a cuccot. Jó legyél! – adott egy puszit Kimi.
- Oké. Ígérem. – mondtam, s már ott sem volt, így hát leültem egy jóképű székre, és a kocsit bámultam.
Mennyi erő van egy ilyen járműben…
Ám jött egy csaj.. Gondolom szerelő volt…
-Szia! Linda vagyok!
- Helló. Jess.- mutatkoztam be a szőke lánynak.
- Szóval te vagy Kimi barátnője?
- Ömm. Igen..- mormogtam.
- Igazán össze illetek. – mosolygott.
- Köszi.
- Nincs kedved beljebb jönni? Megmutatok néhány cuccot, ha érdekel.
- Persze! Mért is ne?- mondtam, s azzal mentem Linda után.
- Itt tudod majd nézni, ahogy Kimi megy, és azon a képernyőn van az állás.- mutatott néhány monitorra.
- Okés.
- Ááá szóval itt bujkálsz! – ölelt meg hátulról Kimi.
- Ja.. Igen bocsi.. Csak Linda megmutatott pár cuccot.
- Rendben. –mondta, s elindult az autója felé, ahol az előbb hagyott, én meg csak mentem utána… Nem tehettem mást, mivel nem eresztette el a kezem.=)
- Nagyon szép!- szólaltam meg mikor odaértünk.
- Ja.. Igen…-mosolygott.
- 10 perc és kezdődik az edzés! – szólt Kimi versenymérnöke.
- Rendben. – mondta Kimi, majd leültetett egy székre, az ölébe.^.^
- Aztán nekem gyorsan menj! De csak mértékkel!- mondtam viccesen
- Megpróbálom.- mosolygott, majd megcsókolt, s indult a sisakjáért.
- Na most én akkor megyek. Érezd jól magad! – mondta pár perc után, ugyanis igen elmerültem az autó látványában.
(háttérzene: http://www.youtube.com/watch?v=GvpqfHBZEeU&feature=related)
Szóval nála aludtam… Ami cseppet se volt rossz…
Neemmm Nem történt semmi, csak beszélgettünk egy kicsit, aztán elaludtunk.
Egyik végén az ágynak én, a másikon meg ő… Nem akartam közelebb menni… Valahogy féltem még egy kicsit is ettől az egész helyzettől…
Viszont a reggelben nem csalódtam.=P
Kimi felé fordulva ébredtem fel, ugyanis igen forgolódós vagyok..
Szóval Kimi már fent volt, és csak bámult.
- Mi olyan érdekes? – kérdeztem álmos fejjel.
- Semmi. – vigyorgott.
- Akkor mért bámulsz? – hú de faggatózós kedvemben vagyok.
- Csak…. Mert… Nem tudom….
- Ennek igazán örülök. – jegyeztem meg. Nem tudom mi volt velem…x)
Egy darabig még csak feküdtem, és Kimi csak bámult. Tényleg nem értem mi olyan érdekes van rajtam…
- Akkor én most megyek azt hiszem jobb, ha lezuhanyozok. – szólaltam meg, ugyanis kezdem kicsit kínos helyzetben érezni magam.
- Rendben. – mosolygott majd én elindultam a szobámhoz, felkaptam pár cuccot, és mentem letusolni.
Miután rendbetettem az ábrázatomat, és a hajam is tűrhető állapotban volt, ledobtam a pizsimet az ágyamra, és indultam vissza, szólni Kiminek.
- Me…. hetsz.- szóltaltam meg meglepődve.
Kimi ott állt közvetlen az ajtóban. Épp, hogy nem csaptam agyon az ajtóval, és csak körülbelül 2 cm választott el minket.
Épp hátrálni kezdtem volna, mikor megfogta a derekam, és szép lassan közelebb húzott magához.
Bezárt az ajtót, és a falhoz tolt.
Éreztem, hogy egyre közeledik.
Még azt is éreztem ahogy levegőt vesz, és a kezei az arcom két oldalán találtak helyet.
Nem féltem.. Valahogy tudtam, hogy mit kell tennem.. Pedig még sosem voltam ilyen szituációban… sőt…
Mélyen a szemébe néztem, és szinte elvesztem benne.
Nem tudtam irányítani a testemet, csak Kimire tudtam figyelni.
Olyan nyugodt, és meleg érzést árasztotta el az egész testemet.
Pár percig csak állt és nézett, szorosan magához húzva, talán sejtette, hogy még nem volt senkim, és megfontoltabban viselkedett, majd éreztem, hogy ajkaink összeérnek.
Nagyon jó érzés volt. Leírhatatlan.
Ám az igazi, olyan tényleg igazi csókot, csak ez utánra tartogatta.
Felejthetetlen első csók volt.
Mikor végre hagyott egy kis levegőt kapnom, láttam, hogy nagyon boldog. De úgy istenigazából. Ami rólam kétszeresen is elmondható volt.
Nem nagyon tudtam, ilyenkor mit kellett volna tennem, ezért csak a vállára borultam, és szorosan öleltük egymást.
- Szeretlek. –súgta a fülembe
- Én is. – mondtam, s kaptam egy puszit a homlokomra.^.^
Kis idő után, megszólaltam…
- Menni kéne lassan nem?
- Nem! – mondta határozottan. – Vagyis igen lassan.. De én nem akarok! – ölelt szorosabban.
- Pedig muszáj lesz! – szomorítottam el
- A fenébe. De ugye velem jössz?
- Perszeee!!
- És.. Ugye nem baj, ha majd fogom a kezed?- hmm.. érdekes kérdés…
- Hát… Talán megengedem… De csak, hogy legyen miről írniuk a sajtósoknak.
- Hmm…- mosolyodot el, majd indulni akartam a szobámba, de még ezelőtt kaptam egy csókot.
Huhh.. érdekes kis helyzet..^.^
Most már végre tudom, hogy mit akar…
És szeretem. Nagyon is.
Gyorsan átvedlettem, azért ne már egy szál pólóban, és egy rövid shortban menjek…
Így hát felvettem, egy barna felsőt, és egy sötétkék farmert, a hajamat pedig szépen begöndörítettem.=)
Telefon a zsebbe és menetre kész voltam, így átmentem Kimihez.
Vicces.. Ő is épp hozzám indult.. Na mind egy…
Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk a pályára.
A Ferrari boxban mindenki egész jól fogadott, értem ezt azon, hogy nem néztek rém undorodva, sőt néhány szerelő, egy két jó szóval is megajándékozott.
- Na én most megyek, gyorsan átveszem a cuccot. Jó legyél! – adott egy puszit Kimi.
- Oké. Ígérem. – mondtam, s már ott sem volt, így hát leültem egy jóképű székre, és a kocsit bámultam.
Mennyi erő van egy ilyen járműben…
Ám jött egy csaj.. Gondolom szerelő volt…
-Szia! Linda vagyok!
- Helló. Jess.- mutatkoztam be a szőke lánynak.
- Szóval te vagy Kimi barátnője?
- Ömm. Igen..- mormogtam.
- Igazán össze illetek. – mosolygott.
- Köszi.
- Nincs kedved beljebb jönni? Megmutatok néhány cuccot, ha érdekel.
- Persze! Mért is ne?- mondtam, s azzal mentem Linda után.
- Itt tudod majd nézni, ahogy Kimi megy, és azon a képernyőn van az állás.- mutatott néhány monitorra.
- Okés.
- Ááá szóval itt bujkálsz! – ölelt meg hátulról Kimi.
- Ja.. Igen bocsi.. Csak Linda megmutatott pár cuccot.
- Rendben. –mondta, s elindult az autója felé, ahol az előbb hagyott, én meg csak mentem utána… Nem tehettem mást, mivel nem eresztette el a kezem.=)
- Nagyon szép!- szólaltam meg mikor odaértünk.
- Ja.. Igen…-mosolygott.
- 10 perc és kezdődik az edzés! – szólt Kimi versenymérnöke.
- Rendben. – mondta Kimi, majd leültetett egy székre, az ölébe.^.^
- Aztán nekem gyorsan menj! De csak mértékkel!- mondtam viccesen
- Megpróbálom.- mosolygott, majd megcsókolt, s indult a sisakjáért.
- Na most én akkor megyek. Érezd jól magad! – mondta pár perc után, ugyanis igen elmerültem az autó látványában.
10.rész
Miután elment, elvánszorogtam az ajtóig, és bekulcsoltam, hogy véletlenül se jöjjön be senki, majd aludtam egy sor, hogy holnapra jobban legyek.
4óra! Szabadedzés! Néznem kell….
Elővettem, az addigra földön heverő laptopomat.
Kimi egyre jobb időket ment… És ennek csak örültem.
A csajok tuti, hogy ott izgultak, hogy most bokszokban, vagy a lelátón, ki tudja… Épp ezért hívtam fel Naot.
- Halo? – szólt bele hangosan, ugyanis elég nagy volt a hangzavar.
- Szia! Jess vagyok.
- Ááá Szia! Kimi mondta, hogy rosszul lettél. Minden rendben?
- Igen… Ami azt illeti már sokkal jobban vagyok. De te? Hol vagy? Adriannal?
- Most per pillanat nem. De amúgy itt ülök a monitorok előtt.
- Á szóval közelebbről is megismertétek egymás. – bazsalyogtam.
- Igen. – mondta nevetve.
- És Pat? A Red Bull bokszba?
- Igen, és ő is puszil!
- Köszi. Akkor további jó szórakozást, és itt találkozunk.
- Oké! És gyógyulj meg!
- Megpróbálom. Szia.
- Szia!
Szóval összejöttek… Jó nekik.. Vagyis nem tudom…
De hopp.. Kimi 1??? Aztazeget… Szép…=)
Szóval igen Kimi az első lett.. Nem tudom, hogy tudták elérni, de annyira nem is gondolok bele túlságosan… Lehet, hogy a többiek számítottak az esőre… Ki tudja..
- Szia Jess! Beengedsz? – Kimi? Ilyen gyorsan ideért? Végül is nem sok idő gyalog se idáig, de a sok interjú? Érdekes…
- Kimi? – kérdeztem.. Csak hogy biztos legyek.
- Igen. – azzal letettem a laptopot a lábamról, és siettem az ajtóhoz.
- Ügyi voltál! – ugrottam a nyakába.
- Ohh… Köszi… Igazán semmiség… Csak eltaláltunk pár beállítást… De nem is megyek bele a részletekbe. Hogy vagy?
- Hát.. Sokkal jobban – mondtam vigyorogva- De gyere beljebb. – nyitottam kijjebb az ajtót.
- Okés. Köszi. – mondta vigyorogva, majd bent leültünk az ágyra, és magamhoz vettem a laptopot.
- Mi jót nézegetsz? – kérdezte érdeklődve, de én csak elhúztam a laptopot, hogy ne lásson semmit, és nagyban vigyorogtam.
- Ömm.. Semmi érdekeset… - tényleg csak az e-mailjeimet nézegettem, ő meg csak tovább mosolygott.
Egy kis idő után, mikor már éreztem, hogy tényleg elunja magát, lezártam a laptopot, és közelebb ültem hozzá.
- És mért vagy ilyen hallgatag? – törtem meg a csendet.
- Mi? Én hallgatag? Te nem szóltál hozzám! Ezt még megkapod! – azzal elkezdett csikizni… Hát mit mondjak elég csikis vagyok, majd összeestem.
- Héé Hagydabaaa lécííííí neeee…-mondtam nagy ugrándozás, és vihogás közepette… El tudjátok képzelni, már majdnem sírtam. x)
- Nem! – hmm.. rövid lényegre törő válasz.- Hacsak.. Át nem jössz hozzám… - mih? Én? Minek?
- Miért is? – kérdeztem, még mindig röhögve, de szerencsére már abbahagyta a csikizést.
- Csak úgy… Állandóan itt vagyunk…- jó meglátás.. Most amúgy akkor mi van? Mert én nem értem…
Szóval… Ma.. Vacsora, megfogta a kezem, most meg áthív? Hmm…
- Jól gondold meg, mert ha nem akkor tovább csikizlek!-hmm.. zsarolgatunk? Zsarolgatunk?
- Na jó rendben.. De csak azért, hogy ne csikizz tovább…- tényleg csak azért, mert képes lenne rá.. Kinézem belőle, hogy halálra csikiz… Na jó.. Legalábbis csak addig, míg be nem pisilek… Így inkább a menekülő utat választottam, ha hívhatom így…
Így hát átmentem.. Átmentünk. Nem értem miért.. Ugyan olyan szoba… Na jó kicsit eltér, de hasonló…
- Héé neked van tévéd! Ez nem ér!!!!
- Mér neked nincs?
- Hát nincs! Ez felháborító! – játszottam a megsértődött vendéget.
- Sajnálom hölgyem nem tehetünk már… - hehe…x)én csak röhögtem..
- És miért is jöttem át? – kérdeztem egy kis idő után…
- Hmm.. Mert én megkértelek.. Igen.. Talán azért…
- Neemmm!! Mert megzsaroltál!! – világosítottam fel.
- Én?? Nem! Olyat én? Soha! – milyen dilis…x)
- Elég késő van…- mondtam
- Aha…
- És én elég fáradt vagyok! – kontráztam.
- Ja… És most erre nekem kéne valamit válaszolni?
- Hmm.. Talán igen. – mondtam röhögve.
- Akkor… Mért nem alszol itt…
- De hisz itt van egy szobával arrébb az én ágyam is…
- Huhh… Azt nehéz lenne áthozni.. Nem gondolod?
- Jajj.. Dilis nem úgy gondoltam.
- De attól még itt alszol ugye? – nézett rám boci szemekkel.
- De így? Ruhában? – meresztettem rá a szemem.
- Aha! Simán! – vágta rá.
- De.. De.. Nem anyu mondta, hogy úgy nem lehet? – anyu.. xD vicces eset volt….
- Hát.. az most nem érdekes…Anyu úgysincs itt…
- Na jó rendben.. De csak a te kedvedért… - egyeztem bele.. Azt még én sem tudom hogy miért…
- Örülök. – mondta, s átölelt.
Ha így haladunk, én elpirulok…^.^
Miután elment, elvánszorogtam az ajtóig, és bekulcsoltam, hogy véletlenül se jöjjön be senki, majd aludtam egy sor, hogy holnapra jobban legyek.
4óra! Szabadedzés! Néznem kell….
Elővettem, az addigra földön heverő laptopomat.
Kimi egyre jobb időket ment… És ennek csak örültem.
A csajok tuti, hogy ott izgultak, hogy most bokszokban, vagy a lelátón, ki tudja… Épp ezért hívtam fel Naot.
- Halo? – szólt bele hangosan, ugyanis elég nagy volt a hangzavar.
- Szia! Jess vagyok.
- Ááá Szia! Kimi mondta, hogy rosszul lettél. Minden rendben?
- Igen… Ami azt illeti már sokkal jobban vagyok. De te? Hol vagy? Adriannal?
- Most per pillanat nem. De amúgy itt ülök a monitorok előtt.
- Á szóval közelebbről is megismertétek egymás. – bazsalyogtam.
- Igen. – mondta nevetve.
- És Pat? A Red Bull bokszba?
- Igen, és ő is puszil!
- Köszi. Akkor további jó szórakozást, és itt találkozunk.
- Oké! És gyógyulj meg!
- Megpróbálom. Szia.
- Szia!
Szóval összejöttek… Jó nekik.. Vagyis nem tudom…
De hopp.. Kimi 1??? Aztazeget… Szép…=)
Szóval igen Kimi az első lett.. Nem tudom, hogy tudták elérni, de annyira nem is gondolok bele túlságosan… Lehet, hogy a többiek számítottak az esőre… Ki tudja..
- Szia Jess! Beengedsz? – Kimi? Ilyen gyorsan ideért? Végül is nem sok idő gyalog se idáig, de a sok interjú? Érdekes…
- Kimi? – kérdeztem.. Csak hogy biztos legyek.
- Igen. – azzal letettem a laptopot a lábamról, és siettem az ajtóhoz.
- Ügyi voltál! – ugrottam a nyakába.
- Ohh… Köszi… Igazán semmiség… Csak eltaláltunk pár beállítást… De nem is megyek bele a részletekbe. Hogy vagy?
- Hát.. Sokkal jobban – mondtam vigyorogva- De gyere beljebb. – nyitottam kijjebb az ajtót.
- Okés. Köszi. – mondta vigyorogva, majd bent leültünk az ágyra, és magamhoz vettem a laptopot.
- Mi jót nézegetsz? – kérdezte érdeklődve, de én csak elhúztam a laptopot, hogy ne lásson semmit, és nagyban vigyorogtam.
- Ömm.. Semmi érdekeset… - tényleg csak az e-mailjeimet nézegettem, ő meg csak tovább mosolygott.
Egy kis idő után, mikor már éreztem, hogy tényleg elunja magát, lezártam a laptopot, és közelebb ültem hozzá.
- És mért vagy ilyen hallgatag? – törtem meg a csendet.
- Mi? Én hallgatag? Te nem szóltál hozzám! Ezt még megkapod! – azzal elkezdett csikizni… Hát mit mondjak elég csikis vagyok, majd összeestem.
- Héé Hagydabaaa lécííííí neeee…-mondtam nagy ugrándozás, és vihogás közepette… El tudjátok képzelni, már majdnem sírtam. x)
- Nem! – hmm.. rövid lényegre törő válasz.- Hacsak.. Át nem jössz hozzám… - mih? Én? Minek?
- Miért is? – kérdeztem, még mindig röhögve, de szerencsére már abbahagyta a csikizést.
- Csak úgy… Állandóan itt vagyunk…- jó meglátás.. Most amúgy akkor mi van? Mert én nem értem…
Szóval… Ma.. Vacsora, megfogta a kezem, most meg áthív? Hmm…
- Jól gondold meg, mert ha nem akkor tovább csikizlek!-hmm.. zsarolgatunk? Zsarolgatunk?
- Na jó rendben.. De csak azért, hogy ne csikizz tovább…- tényleg csak azért, mert képes lenne rá.. Kinézem belőle, hogy halálra csikiz… Na jó.. Legalábbis csak addig, míg be nem pisilek… Így inkább a menekülő utat választottam, ha hívhatom így…
Így hát átmentem.. Átmentünk. Nem értem miért.. Ugyan olyan szoba… Na jó kicsit eltér, de hasonló…
- Héé neked van tévéd! Ez nem ér!!!!
- Mér neked nincs?
- Hát nincs! Ez felháborító! – játszottam a megsértődött vendéget.
- Sajnálom hölgyem nem tehetünk már… - hehe…x)én csak röhögtem..
- És miért is jöttem át? – kérdeztem egy kis idő után…
- Hmm.. Mert én megkértelek.. Igen.. Talán azért…
- Neemmm!! Mert megzsaroltál!! – világosítottam fel.
- Én?? Nem! Olyat én? Soha! – milyen dilis…x)
- Elég késő van…- mondtam
- Aha…
- És én elég fáradt vagyok! – kontráztam.
- Ja… És most erre nekem kéne valamit válaszolni?
- Hmm.. Talán igen. – mondtam röhögve.
- Akkor… Mért nem alszol itt…
- De hisz itt van egy szobával arrébb az én ágyam is…
- Huhh… Azt nehéz lenne áthozni.. Nem gondolod?
- Jajj.. Dilis nem úgy gondoltam.
- De attól még itt alszol ugye? – nézett rám boci szemekkel.
- De így? Ruhában? – meresztettem rá a szemem.
- Aha! Simán! – vágta rá.
- De.. De.. Nem anyu mondta, hogy úgy nem lehet? – anyu.. xD vicces eset volt….
- Hát.. az most nem érdekes…Anyu úgysincs itt…
- Na jó rendben.. De csak a te kedvedért… - egyeztem bele.. Azt még én sem tudom hogy miért…
- Örülök. – mondta, s átölelt.
Ha így haladunk, én elpirulok…^.^
9.rész
Nagyon kavargott a gyomrom, mire a szállodához értünk.
De tényleg nagyon.. Nem tudom, mi volt abban a pizzában, de nagyon rosszul lettem, olyannyira, hogy majdnem kidobtam a taccsot.
- Jess, jól vagy?
- Nem éppen… Azt hiszem a pizza,..- és már rohantam is fel a szobámhoz, ugyanis nem akartam, egyrészt elbőgni magam, meg inkább máshol lennék rosszul.
Kimi pár pillanat múlva szaladni kezdett utánam, s utol ért a liftnél, s felkísért a szobámig, én persze rohantam mint az őrül, be a mosdóba, célba véve a wc-t.
- Nem akarod, hogy itt maradjak veled? – kérdezte féltőn, miközben leguggolt mellém, s a hátamat simogatta.
- Nem.. Dehogy.. Te csak menj! Megleszek valahogy. - nyögdécseltem
- Ne hívjam át esetleg Nao-t?
- Ömm.. Nem kell… Megleszek!
- Ahogy gondolod. De sietek vissza! Ígérem! – mondta, majd megpuszilt, és továbbállt.
Én meg csak ültem ott a földön, könnyei potyogtak, és a hasamat szorongattam.
(háttérzene: http://www.youtube.com/watch?v=x2sd8UMUaIk)
Közben az eső is el kezdett zuhogni odakint. Na, szép… Hangulatváltozásommal az idő is megváltozik…
Azt hiszem jobb, ha most lezuhanyozok… Hátha jobb lesz.
Ajtókat nagy nehezen becsuktam, s egyenest a fejemre zúdítottam a vizet.
Jól esett… Azt hiszem.
Miután nagy nehezen felöltöztem, lefeküdtem az ágyra…
Mi?? Nincs TV? Hát igazán jó szálloda.. Ide se jövök többet.
Így hát muszáj voltam előkotorni a laptopomat, és azon néztem végig a szabadedzést.
Jobb is, hogy nem voltam kint, a zuhogó esőbe.
Egy csomóan megpörögtek, s szinte már a vízen úsztak…
A kommentátorok meg csak kiabáltak… Sose értettem.. Annál jobb lesz, ha ordítoznak torkuk szakadtából?
Nem épp fényes helyezésekkel fejezték be a fiúk az első szabadedzést.
Kimi csak a 8. lett, Adrian a 14. Sebi meg 7.
Mostanában Sebi jobb mint Kimi… Bár ez köszönhető annak, hogy nagyon is elcseszték az autóját Kiminek…
Mire vége lett, én már bealudtam. Gondolom, mert rosszul is voltam, és jól is esett aludni.
Kimi gondolom leadott pár interjút, és sietett vissza.
Nem tudom mikor érhetett oda, mert csak arra ébredtem fel, hogy ott ül mellettem, és még csak hozzám sem érte, nehogy felébresszen, és csak a földet bámulta.
- Igen bánatos fejed van… Mi történt? – szólaltam meg halkan, mire láttam, hogy kicsit meg is ijedt
- Oh… - mondta, s erősen átölelt. – Jobban vagy?
- Igen.. Azt hiszem… De te igen forogtál! – próbáltam jobb kedvre deríteni, de ne igazán sikerült.
- Jah.. Hát persze.. azzal a kocsival… De te végig nézted?
- Aha.Nem hagyhattam ki. – mosoylogtam.
Válaszul ő is csak mosolygott egyet, de látszott rajta, az a „mindent én rontottam el” arc.
- Hé! Ne vágj már ilyen keserves képet!
- Bocsi, csak nagyon nyomaszt, hogy ilyen rosszul vagy….
- Héé! Most nehogy azt hidd, hogy ez mind miattad van!
- De miattam van mert én vittelek el a kajázdába, és valószínű amiatt lettél rosszul.
- Jajj ne csináld már ezt a gyerekes hülyeséget! Bárkivel meg eshet! Ne vedd magadra! Én nem haragszom rád! És te se haragudj magadra!
- Rendben. – mondta, s cseppet már láttam, hogy felvidul az arca.
- Akkor én megyek is.. Hagylak pihenni.
- Oké… De 4-kor figyellek ám! És ha nekem megint ilyen rosszul mész, nem tudom mit csinálok veled!
- Rendben. – mosolygott, majd továbbállt.
Na szép.. Mindent magára vesz... De azért aranyos, hogy így izgul értem…=)
Nagyon kavargott a gyomrom, mire a szállodához értünk.
De tényleg nagyon.. Nem tudom, mi volt abban a pizzában, de nagyon rosszul lettem, olyannyira, hogy majdnem kidobtam a taccsot.
- Jess, jól vagy?
- Nem éppen… Azt hiszem a pizza,..- és már rohantam is fel a szobámhoz, ugyanis nem akartam, egyrészt elbőgni magam, meg inkább máshol lennék rosszul.
Kimi pár pillanat múlva szaladni kezdett utánam, s utol ért a liftnél, s felkísért a szobámig, én persze rohantam mint az őrül, be a mosdóba, célba véve a wc-t.
- Nem akarod, hogy itt maradjak veled? – kérdezte féltőn, miközben leguggolt mellém, s a hátamat simogatta.
- Nem.. Dehogy.. Te csak menj! Megleszek valahogy. - nyögdécseltem
- Ne hívjam át esetleg Nao-t?
- Ömm.. Nem kell… Megleszek!
- Ahogy gondolod. De sietek vissza! Ígérem! – mondta, majd megpuszilt, és továbbállt.
Én meg csak ültem ott a földön, könnyei potyogtak, és a hasamat szorongattam.
(háttérzene: http://www.youtube.com/watch?v=x2sd8UMUaIk)
Közben az eső is el kezdett zuhogni odakint. Na, szép… Hangulatváltozásommal az idő is megváltozik…
Azt hiszem jobb, ha most lezuhanyozok… Hátha jobb lesz.
Ajtókat nagy nehezen becsuktam, s egyenest a fejemre zúdítottam a vizet.
Jól esett… Azt hiszem.
Miután nagy nehezen felöltöztem, lefeküdtem az ágyra…
Mi?? Nincs TV? Hát igazán jó szálloda.. Ide se jövök többet.
Így hát muszáj voltam előkotorni a laptopomat, és azon néztem végig a szabadedzést.
Jobb is, hogy nem voltam kint, a zuhogó esőbe.
Egy csomóan megpörögtek, s szinte már a vízen úsztak…
A kommentátorok meg csak kiabáltak… Sose értettem.. Annál jobb lesz, ha ordítoznak torkuk szakadtából?
Nem épp fényes helyezésekkel fejezték be a fiúk az első szabadedzést.
Kimi csak a 8. lett, Adrian a 14. Sebi meg 7.
Mostanában Sebi jobb mint Kimi… Bár ez köszönhető annak, hogy nagyon is elcseszték az autóját Kiminek…
Mire vége lett, én már bealudtam. Gondolom, mert rosszul is voltam, és jól is esett aludni.
Kimi gondolom leadott pár interjút, és sietett vissza.
Nem tudom mikor érhetett oda, mert csak arra ébredtem fel, hogy ott ül mellettem, és még csak hozzám sem érte, nehogy felébresszen, és csak a földet bámulta.
- Igen bánatos fejed van… Mi történt? – szólaltam meg halkan, mire láttam, hogy kicsit meg is ijedt
- Oh… - mondta, s erősen átölelt. – Jobban vagy?
- Igen.. Azt hiszem… De te igen forogtál! – próbáltam jobb kedvre deríteni, de ne igazán sikerült.
- Jah.. Hát persze.. azzal a kocsival… De te végig nézted?
- Aha.Nem hagyhattam ki. – mosoylogtam.
Válaszul ő is csak mosolygott egyet, de látszott rajta, az a „mindent én rontottam el” arc.
- Hé! Ne vágj már ilyen keserves képet!
- Bocsi, csak nagyon nyomaszt, hogy ilyen rosszul vagy….
- Héé! Most nehogy azt hidd, hogy ez mind miattad van!
- De miattam van mert én vittelek el a kajázdába, és valószínű amiatt lettél rosszul.
- Jajj ne csináld már ezt a gyerekes hülyeséget! Bárkivel meg eshet! Ne vedd magadra! Én nem haragszom rád! És te se haragudj magadra!
- Rendben. – mondta, s cseppet már láttam, hogy felvidul az arca.
- Akkor én megyek is.. Hagylak pihenni.
- Oké… De 4-kor figyellek ám! És ha nekem megint ilyen rosszul mész, nem tudom mit csinálok veled!
- Rendben. – mosolygott, majd továbbállt.
Na szép.. Mindent magára vesz... De azért aranyos, hogy így izgul értem…=)
2009. november 19., csütörtök
8.rész
- Tényleg nem árulod el? – kérdeztem egy kis idő után…
- Nem! – jelentette ki.
- Ha tényleg ennyire titok…. – mondtam, nagy szempilla rebegtetés közben…Gondoltam, hátha megtöröm a jeget…De semmi… Csak vigyorgott egyet… Bakker már tényleg kíváncsi lettem.
- Na szóval…- fordított szembe magával egy kis idő után. – Vagy bemegyünk oda, és akkor egy csomó rajongó között kell lennünk, vagy leülünk a parkba…
- Hmm.. Azt hiszem menjünk be a sok rajongódhoz! – mondtam… Persze csak marhultam, de jól esett.
- Pfúú.. ez az én sorsom.. Bele kell törődnöm…
- Nyugi már! Csak hülyéskedtem! – öleltem át…
- Oké, mert én is! Valójában… Szóval remélem szereted az olasz kaját… - azzal megfogta a kezem és elkezdett húzni egy kajálda felé.. én meg csak válaszul hümmögtem egyet.
Bementünk, s leültünk a lehető legeldugottabb asztalhoz.
- Na szóval mit szeretnél? – kérdezte Kimi.
- Hmm… Amit te… Nem vagyok annyira jártas az olasz kajákban…
- Akkor… - bújt bele az étlapba. – Pizza? – nézett kérdően
- Benne vagyok. – mosolyogtam.
Mikor odajött a pincér, cseppet meglepődött Kimi látványán, de végül is tudtunk rendelni…
- Szóval, mikorra kell menned a pályára? – kérdeztem érdeklődve, ugyanis nem szólt egy szót se..
- Azt hiszem 2re…
- Értem….
- És a többi vigyorival jöttök ma?
- Hát…. Szerintem igen, bár én lehet, hogy egyedül. Ugyanis ahogy elnézem, ők lehet hogy mással mennek.
- Ezt hogy értsem?
- Hát úgy, hogyha még nem tudtad volna, Pat összejött Sebastiannal, Nao meg Adrianal.
- Mi?? Sebi? És én erről mért nem tudok? Ehh. Minden jóból kimaradok…
- Nyugi, én is csak tegnap este tudtam meg. – mondtam.
- És akkor nincs kedved esetleg… Velem elmenni?
- De szívesen. – derült mosolyra az arcom, s közbe megjött a kaja is, így hát nem sokat beszéltünk.
Tényleg nagyon fincsi volt…^^
Ráadásul Kimivel enni, lehet, hogy most ez nagyon úgy hangzik, mintha rajonganák érte, de tényleg nagyon jó volt.
- Köszi.. Ez tényleg fincsi volt. – nuygtáztam
- Örülök. – mosolygott.
- Akkor… Lassan menni kéne, ha oda akarunk érni 2re…- állapította meg egy kis idő után.
- Oké.. Felőlem indulhatunk.
Azzal felálltunk, és elindultunk vissza a szállodához.
Útközben egész jól elbeszélgettünk.. Úgy mindenről…
De tényleg…
- És neked milyen pasik jönnek be? – merült fel a kérdés Kimiben. Mi??? Milyen pasi? Most mondjam azt, hogy olyanok, mint ő?
- Hát.. Ez jó kérdés hallod.. Még nem gondolkoztam ezen… A vidámak… Igen… Akik mindig fel tudják deríteni az ember kedvét. – mondtam.
- Hmm… És azt ismered, hogy a nyuszika sétál az erdő szélén, és leesik?? – jujj ennek agyára ment a pizza.
- És te azt ismered, mikor egy hülye nemet mond?- vágtam vissza
- Ömm.. Nem…- röhögtük el magunkat egy idő után, ugyanis leesett neki…
- Öö.. Bocsi ezt fel kell vennem… A főnök.. - mondta a csörgő telefonjára nézve.
- Oké.
- Halo. Mond gyorsan. – összvissz ennyit halottam az egészből..
- Mit kart?-kérdeztem miután letette, és elég keserves arcot vágott
- Hamarabb be kell mennem…
- Oh… Akkor nem mehetek veled?
- Deee… Nehogy azt hidd, hogy nem viszlek el!
- Akkor rendben… - mosolyodtunk el.
- De nem baj, ha egyedül kell hagynom téged a Ferrari boxban?
- Dehogy.. Sőt…Nyugi vigyázok, és nem leszek elefánt a porcelán boltaban.. - vigyorogtam
- Akkor megnyugodtam.-én meg csak válaszul átöleltem.Nem tudom miért, csak úgy jött.x)
De ő válaszul csak megfogta a kezem és átkulcsolta az övével. Ezek szerint akkor tényleg érdeklem… Ez jó.=)
- Tényleg nem árulod el? – kérdeztem egy kis idő után…
- Nem! – jelentette ki.
- Ha tényleg ennyire titok…. – mondtam, nagy szempilla rebegtetés közben…Gondoltam, hátha megtöröm a jeget…De semmi… Csak vigyorgott egyet… Bakker már tényleg kíváncsi lettem.
- Na szóval…- fordított szembe magával egy kis idő után. – Vagy bemegyünk oda, és akkor egy csomó rajongó között kell lennünk, vagy leülünk a parkba…
- Hmm.. Azt hiszem menjünk be a sok rajongódhoz! – mondtam… Persze csak marhultam, de jól esett.
- Pfúú.. ez az én sorsom.. Bele kell törődnöm…
- Nyugi már! Csak hülyéskedtem! – öleltem át…
- Oké, mert én is! Valójában… Szóval remélem szereted az olasz kaját… - azzal megfogta a kezem és elkezdett húzni egy kajálda felé.. én meg csak válaszul hümmögtem egyet.
Bementünk, s leültünk a lehető legeldugottabb asztalhoz.
- Na szóval mit szeretnél? – kérdezte Kimi.
- Hmm… Amit te… Nem vagyok annyira jártas az olasz kajákban…
- Akkor… - bújt bele az étlapba. – Pizza? – nézett kérdően
- Benne vagyok. – mosolyogtam.
Mikor odajött a pincér, cseppet meglepődött Kimi látványán, de végül is tudtunk rendelni…
- Szóval, mikorra kell menned a pályára? – kérdeztem érdeklődve, ugyanis nem szólt egy szót se..
- Azt hiszem 2re…
- Értem….
- És a többi vigyorival jöttök ma?
- Hát…. Szerintem igen, bár én lehet, hogy egyedül. Ugyanis ahogy elnézem, ők lehet hogy mással mennek.
- Ezt hogy értsem?
- Hát úgy, hogyha még nem tudtad volna, Pat összejött Sebastiannal, Nao meg Adrianal.
- Mi?? Sebi? És én erről mért nem tudok? Ehh. Minden jóból kimaradok…
- Nyugi, én is csak tegnap este tudtam meg. – mondtam.
- És akkor nincs kedved esetleg… Velem elmenni?
- De szívesen. – derült mosolyra az arcom, s közbe megjött a kaja is, így hát nem sokat beszéltünk.
Tényleg nagyon fincsi volt…^^
Ráadásul Kimivel enni, lehet, hogy most ez nagyon úgy hangzik, mintha rajonganák érte, de tényleg nagyon jó volt.
- Köszi.. Ez tényleg fincsi volt. – nuygtáztam
- Örülök. – mosolygott.
- Akkor… Lassan menni kéne, ha oda akarunk érni 2re…- állapította meg egy kis idő után.
- Oké.. Felőlem indulhatunk.
Azzal felálltunk, és elindultunk vissza a szállodához.
Útközben egész jól elbeszélgettünk.. Úgy mindenről…
De tényleg…
- És neked milyen pasik jönnek be? – merült fel a kérdés Kimiben. Mi??? Milyen pasi? Most mondjam azt, hogy olyanok, mint ő?
- Hát.. Ez jó kérdés hallod.. Még nem gondolkoztam ezen… A vidámak… Igen… Akik mindig fel tudják deríteni az ember kedvét. – mondtam.
- Hmm… És azt ismered, hogy a nyuszika sétál az erdő szélén, és leesik?? – jujj ennek agyára ment a pizza.
- És te azt ismered, mikor egy hülye nemet mond?- vágtam vissza
- Ömm.. Nem…- röhögtük el magunkat egy idő után, ugyanis leesett neki…
- Öö.. Bocsi ezt fel kell vennem… A főnök.. - mondta a csörgő telefonjára nézve.
- Oké.
- Halo. Mond gyorsan. – összvissz ennyit halottam az egészből..
- Mit kart?-kérdeztem miután letette, és elég keserves arcot vágott
- Hamarabb be kell mennem…
- Oh… Akkor nem mehetek veled?
- Deee… Nehogy azt hidd, hogy nem viszlek el!
- Akkor rendben… - mosolyodtunk el.
- De nem baj, ha egyedül kell hagynom téged a Ferrari boxban?
- Dehogy.. Sőt…Nyugi vigyázok, és nem leszek elefánt a porcelán boltaban.. - vigyorogtam
- Akkor megnyugodtam.-én meg csak válaszul átöleltem.Nem tudom miért, csak úgy jött.x)
De ő válaszul csak megfogta a kezem és átkulcsolta az övével. Ezek szerint akkor tényleg érdeklem… Ez jó.=)
7.rész
Hála a Hamilton elhallgattatása projectnek hamar elaludtam.
Másnap pedig azt beszéltük meg a csajokkal, hogy a szabadedzés előtt kipihenjük magunkat…
Értem ezt arra, hogy pl. Pat Sebivel aludt, így had aludják ki magukat… Naoval nem tudom azóta mi történt… Majd meglátom, ha Adriannal kézen fogva látom…x)
Így nem is keltem fel egészen 11 óráig, ami nálam igen meglepő.
Hihi… Egy cetli…
Szia kiscsaj!
Fürdőben vagyok…
De azért örülnék, ha megtudnám a neved…
Kimi
Hát ez vicces…x)
Talán.. Majd eccer…
Feküdtem pár percig, aztán nem bírtam magammal, és előtúrtam a telefonomat.
Az épp az ajtó mellett lévő táskámból, így Kimi mikor benyitott, hát persze hogy akkor, mikor máskor… Szóval benyitott, és az én álmos fejemmel találta szembe magát.. Nem valami szép látvány lehettem….
- Á! Felkeltél!
- Jah.. – mosolyogtam – amúgy Jess.
- Ja! Igen már épp akartam kérdezni!
- Akkor remélem örülsz.
- Nem is tudnád mennyire…
- El tudom képzelni… - kuncogtam, miközben meg tudtam volna enni olyan cukin nézett.^.^
Egy darabig csak álltam, a megtalált telefonommal a kezemben, és mélyen egymás szemébe nézve. Nem lenne szabad… De kajak nem lehetett ellenállni neki…
Kicsit kómásan, egy idő után megszólaltam… Azért csak nem állhatunk ott órákig….
- Ömm.. Én akkor megyek a törzshelyünkre ha nem baj… - cseppet hülyén hangzott… Ugye a törzshelyünk a fürdő… Mondom hülyén fogalmaztam…x)
- Ja persze. –mondta meglepődve… vagyis inkább olyan furán, majd elindult, én meg utána, majd ahogy szoktam bezártam utána az ajtót…
Hát ez tiszta érdekes… Pedig csak a szomszédom… Na jó a fürdőszoba közös.. De felém se nézne, ha úgy tartaná kedve, de nem… Pont ellenkezőleg…
De azért jó érzéssel tölt el… És nem csak azért, mert jó képű, és mert mindigis oda voltam érte… Hanem azért, mert még eddig sose volt barátom… Tudom nehéz elhinni, de ez az igazság, ugyanis, akik eddig bepróbálkoztak, azok olyan bunkó parasztok voltak, hogy ihajj…
Szóval még annyira nem voltam ilyen szituációba… De meg tudnám szokni…=)
Gyorsan átöltöztem, feltűztem a hajam, és mentem szólni…
Azért még se legyek olyan… Igaz cseppet zavarban voltam, de most na..
- Ömm… Kész vagyok… Csak szóltam…
- Okés. – mondta, s mentem is volna vissza, de közelebb jött.
- Figyi.. Van valami programod délelőttre?
- Hmm… Mivel a többi bőröndös csaj már el van foglalva, ezért nincs. –mondtam vigyorogva.
- Akkor… Nincs kedved eljönni velem... valahova?
- De szívesen!! – ezazzzz=)közben majd ki bújtam a bőrömből.
- Akkor gyorsan elintézek valami, és 5perc múlva lent találkozunk oké? – mondta… ami azt illeti elég izgatottan.
- Rendben! –mondtam, s nagy ugrándozás közepette visszaszaladtam a szobámba.
Na ekkor már kész voltam…
Csak vigyorogtam, mint a tejbetök, és állandóan Kimi arcát láttam magam előtt…
Én is hogy be tudok zsongani… Végül is első olyan tényleg igazi randi… Vagy inkább ne is nevezzem, csak baráti találkozónak? Nem tudom….
Pár percet tudtam csak tétlenül ülni, így felkaptam a telefonomat, és felhívtam Naot…
- Hallo?
- Szija! Jess vagyok!!!! – mondtam izgatottan.
- Jajj bocsi szijja! Csak nem figyeltem. Mi újság veled?
- Hát azért hívlak, hogy.. hát izé.. tudod, hogy még nem volt úgy senkim…
- A pasikra érted?
- Aha…
- Hát igen.. Nagyon is tudom.. Az a sok idegesítő, szinte már rajongó… fujj…És,és most? Ki??
- Hát ami azt illeti Kimi… DE még nem biztos, hogy randi, csak úgy elmegyünk valahova…
- De hát ez igen annak hangzik.. Na mind egy…
-Hmm.. Igazán köszi… De mi van veled? Adrian?
- Ja ő épp zuhanyzik…
-Hihi.. Bocs röhögnöm kell..
-Jajj haggyad már!!!
- De akkor most összejöttetek?
- Ömm… Igen….
- Örülök! – mondtam vidáman.
-És pat?
- Hát felőle nem hallottam azóta semmit azon kívül, hogy Sebinél aludt.
- Okés, akkor majd kifaggatom.
-Oké, de most én megyek… Asszem már Kimi lent van..
- Oké.. Jó szórakozást.. vagy valami hasonlót.
-Köszi. Szija
-Szijaaa
Huh.. Sietnem kéne… Vagy várakoztassam meg?
Ne.. Most azonnal indulok!
Gyorsan felvettem a mini farmeromhoz és a piros felsőmhöz egy szandált, és már indultam is.
- Szia! – toppantam elé lent a hallban.
- Szia! – ölelt át… Héé… Ezt most mire véljem? Ennyire jóba lettünk?Na mind egy.. jól esett….x)
- Indulhatunk?
- Aha.. De hova is megyünk, ha szabad tudnom?
- Pontosan oda! Majd meglátod. – mosolygott rám
- Rendben…
Hála a Hamilton elhallgattatása projectnek hamar elaludtam.
Másnap pedig azt beszéltük meg a csajokkal, hogy a szabadedzés előtt kipihenjük magunkat…
Értem ezt arra, hogy pl. Pat Sebivel aludt, így had aludják ki magukat… Naoval nem tudom azóta mi történt… Majd meglátom, ha Adriannal kézen fogva látom…x)
Így nem is keltem fel egészen 11 óráig, ami nálam igen meglepő.
Hihi… Egy cetli…
Szia kiscsaj!
Fürdőben vagyok…
De azért örülnék, ha megtudnám a neved…
Kimi
Hát ez vicces…x)
Talán.. Majd eccer…
Feküdtem pár percig, aztán nem bírtam magammal, és előtúrtam a telefonomat.
Az épp az ajtó mellett lévő táskámból, így Kimi mikor benyitott, hát persze hogy akkor, mikor máskor… Szóval benyitott, és az én álmos fejemmel találta szembe magát.. Nem valami szép látvány lehettem….
- Á! Felkeltél!
- Jah.. – mosolyogtam – amúgy Jess.
- Ja! Igen már épp akartam kérdezni!
- Akkor remélem örülsz.
- Nem is tudnád mennyire…
- El tudom képzelni… - kuncogtam, miközben meg tudtam volna enni olyan cukin nézett.^.^
Egy darabig csak álltam, a megtalált telefonommal a kezemben, és mélyen egymás szemébe nézve. Nem lenne szabad… De kajak nem lehetett ellenállni neki…
Kicsit kómásan, egy idő után megszólaltam… Azért csak nem állhatunk ott órákig….
- Ömm.. Én akkor megyek a törzshelyünkre ha nem baj… - cseppet hülyén hangzott… Ugye a törzshelyünk a fürdő… Mondom hülyén fogalmaztam…x)
- Ja persze. –mondta meglepődve… vagyis inkább olyan furán, majd elindult, én meg utána, majd ahogy szoktam bezártam utána az ajtót…
Hát ez tiszta érdekes… Pedig csak a szomszédom… Na jó a fürdőszoba közös.. De felém se nézne, ha úgy tartaná kedve, de nem… Pont ellenkezőleg…
De azért jó érzéssel tölt el… És nem csak azért, mert jó képű, és mert mindigis oda voltam érte… Hanem azért, mert még eddig sose volt barátom… Tudom nehéz elhinni, de ez az igazság, ugyanis, akik eddig bepróbálkoztak, azok olyan bunkó parasztok voltak, hogy ihajj…
Szóval még annyira nem voltam ilyen szituációba… De meg tudnám szokni…=)
Gyorsan átöltöztem, feltűztem a hajam, és mentem szólni…
Azért még se legyek olyan… Igaz cseppet zavarban voltam, de most na..
- Ömm… Kész vagyok… Csak szóltam…
- Okés. – mondta, s mentem is volna vissza, de közelebb jött.
- Figyi.. Van valami programod délelőttre?
- Hmm… Mivel a többi bőröndös csaj már el van foglalva, ezért nincs. –mondtam vigyorogva.
- Akkor… Nincs kedved eljönni velem... valahova?
- De szívesen!! – ezazzzz=)közben majd ki bújtam a bőrömből.
- Akkor gyorsan elintézek valami, és 5perc múlva lent találkozunk oké? – mondta… ami azt illeti elég izgatottan.
- Rendben! –mondtam, s nagy ugrándozás közepette visszaszaladtam a szobámba.
Na ekkor már kész voltam…
Csak vigyorogtam, mint a tejbetök, és állandóan Kimi arcát láttam magam előtt…
Én is hogy be tudok zsongani… Végül is első olyan tényleg igazi randi… Vagy inkább ne is nevezzem, csak baráti találkozónak? Nem tudom….
Pár percet tudtam csak tétlenül ülni, így felkaptam a telefonomat, és felhívtam Naot…
- Hallo?
- Szija! Jess vagyok!!!! – mondtam izgatottan.
- Jajj bocsi szijja! Csak nem figyeltem. Mi újság veled?
- Hát azért hívlak, hogy.. hát izé.. tudod, hogy még nem volt úgy senkim…
- A pasikra érted?
- Aha…
- Hát igen.. Nagyon is tudom.. Az a sok idegesítő, szinte már rajongó… fujj…És,és most? Ki??
- Hát ami azt illeti Kimi… DE még nem biztos, hogy randi, csak úgy elmegyünk valahova…
- De hát ez igen annak hangzik.. Na mind egy…
-Hmm.. Igazán köszi… De mi van veled? Adrian?
- Ja ő épp zuhanyzik…
-Hihi.. Bocs röhögnöm kell..
-Jajj haggyad már!!!
- De akkor most összejöttetek?
- Ömm… Igen….
- Örülök! – mondtam vidáman.
-És pat?
- Hát felőle nem hallottam azóta semmit azon kívül, hogy Sebinél aludt.
- Okés, akkor majd kifaggatom.
-Oké, de most én megyek… Asszem már Kimi lent van..
- Oké.. Jó szórakozást.. vagy valami hasonlót.
-Köszi. Szija
-Szijaaa
Huh.. Sietnem kéne… Vagy várakoztassam meg?
Ne.. Most azonnal indulok!
Gyorsan felvettem a mini farmeromhoz és a piros felsőmhöz egy szandált, és már indultam is.
- Szia! – toppantam elé lent a hallban.
- Szia! – ölelt át… Héé… Ezt most mire véljem? Ennyire jóba lettünk?Na mind egy.. jól esett….x)
- Indulhatunk?
- Aha.. De hova is megyünk, ha szabad tudnom?
- Pontosan oda! Majd meglátod. – mosolygott rám
- Rendben…
2009. november 18., szerda
6.rész
http://www.youtube.com/watch?v=7rMsTLLhQqo
Fúúújj mi ez a zene???? Nemár!!! Kimi!!!
Nyálas csöpögős? Ez nem Kimi!
Ehh… Már tudom…
Hamilton…
Bementem, s gyorsan előtúrtam az mp3 lejátszómat.. Ezt azért mégsem hallgathatom…
Ráadásul olyan fáradt voltam, hogy egyből el is aludtam…
Ám egy idő után felébredtem… Pontosabban valaki felébresztett.
- Jajj. Bocsi felébresztettelek? – szólt a valaki, aki megbökdöste a vállam.
- Ja.. Igen. –fordultam meg.
- Bocsi… Csak.. Izé megnéztelek, hogy minden rendben van-e.
- Kimi? –kérdeztem, ugyanis nem láttam semmit…
- Igen. – derült fel a hangja, majd feloltottam a lámpát.
- Csak nem zavar a zene a szomszédból?
- De.. Ami azt illeti már átmentem, de nem nyitott ajtót.. Gondolom nem hallotta…
- Ezért találták fel az mp3 lejátszót! – mondtam, miközben ő leült mellém az ágyra.
- Hát.. Az épp nincs itt… Sajna..
- Hm… Füldugóval nem szolgálhatok.
- Kár… - mondta lemondóan- De te mit hallgatsz?
- Rock Nightwish meg ilyesmi…
- Wow.. Te? Rock? Meglepő…
- Mééér? Talán nem néznéd ki belőlem? – húztam fel a szemöldököm.
- Hát.. ami azt illeti nem igazán.
- Mér? Te milyeneket szeretsz?
- Ja hát én is rock… - mosolyodott el… Ami azt illeti még mindig nem értem mért jött át…De azért örültem neki…=)
- De te mért ruhában alszol? – kérdezte…
- Hmm.. Mert így volt kedvem…
- Nade azért na… Az nem így megy! –mivan?xD
- Most szépen lezuhanyozol, és átöltözöl!
- Igenis anyu! – tisztelegtem viccesen, aztán csak röhögtünk egy nagyot…
Majd nagy nehezen felültem, s a piszimért nyúltam.
Kimi meg csak követte végig a szemével a mozdulatsort, és lágyan vigyorgott… Mi a fene…
Épp álltam volna fel, amikor megfogta a kezem, és visszahúzott.
- Mi az? – vigyorogtam.
- Semmi… Csak olyan szép szemeid vannak.
- Ohh… Köszi.. De most vagy beszélgetünk, vagy akkor kikapok anyutól. – mondtam. Anyu? Apu inkább… Na mind egy .
- Jah.. Akkor menj gyorsan. Siess! – azzal maga után húzott be a fürdőbe, majd ő továbbment.
Belülről bezártam, és nagy zuhanyzás közben állandóan Kimi járt a fejembe…
Én, mint kis semmiség, most itt vagyok, Kimi szomszédjában, ráadásul ahhoz képest egész megnyílt nekem… Ha fogalmazhatok így, ugyanis elvileg szűkszavú, meg nehezen nyílik meg.. És ez tök jó.=)
Ja és persze átjött megnézni, hogy minden rendben-e… Inkább nem habarodok bele, nehogy nagyot koppanjak.. Asszem így lesz a legjobb.
Miután kigondolkodtam magam, felvettem a kedvenc kis macis pizsimet, s indultam Kimihez szólni…
- Kész vagyok anyu!
- Helyes! – szólt vissza, aztán én mentem is aludni…
Hami még mindig azt a nyomorult csajának a számait hallgatta, így hát fülhallgatóval a fülemben aludtam el.
*
Patéknél se volt rossz az este.
Miután mi elmentünk, ők feljöttek Sebi szobájába… Hmm… Ezek tényleg nagyon összejöttek…
Azt, hogy mi történt pontosan azt nem tudom, de el tudom képzelni... x)
Ami pedig Naot illeti… Nos ő is elég szépen összejött Adriannal.
Állítólag már nála is aludt…
Tudtam, hogy nagyon rá fog mászni.. De ezek szerint ez a németet nem zavarja…
*
Szóval mindenki happy… Csak Kimi nem…
Mivel nem tudott elaludni Hami miatt…
Így nagy trappolás közepette, átment Hamioz…
Hála a kíváncsi fajtámnak, meghallottam, felkeltem,kimentem, s Kimi mellé álltam…
Ha már Ő akkor én is…
Kopp-kopp.
Semmi…
Kopp-koppp-koppppp-kopp.
- Ki azzz??
- Mi!!! Gyere ki légy oly szíves! – hmm.. elég ijesztő hangja volt..
Hami nagy nehezen kijött, s ahogy láttam igen meglepődött.
- Figyi! Légyszi halkabban hallgasd a zenédet, ugyanis valakik nem tudnak aludni!
- Ja izé bocsi… - nyögte ki nagy nehezen…
- Amugy hogy-hogy ti? Mind a ketten? Itt? – kérdezte egy kicsit később… Nem tudom mit gondolt… x) Nem is értem mért…
- Hát talán úgy, hogy a szomszédjaid vagyunk, és igen áthallatszik… - mondta Kimi, miközben igencsak rám nézet…
- Ja igen.. Tényleg bocsi.. – én meg sem szólaltam… De különösebben nem zavart..
- Na akkor jó éjt. Szia!
- Nektek is. – nézett kajánul.. nem is értem mért…
- Szia! – nyögtem halkan, majd elindultam az ajtóm felé, de mielőtt benyitottam volna odaböktem Kiminek:
- Elintézted! Ügyi! –mosolyogtam, majd gyorsan bezártam az ajtót magam után, mielőtt bármit is mondathatott volna.
http://www.youtube.com/watch?v=7rMsTLLhQqo
Fúúújj mi ez a zene???? Nemár!!! Kimi!!!
Nyálas csöpögős? Ez nem Kimi!
Ehh… Már tudom…
Hamilton…
Bementem, s gyorsan előtúrtam az mp3 lejátszómat.. Ezt azért mégsem hallgathatom…
Ráadásul olyan fáradt voltam, hogy egyből el is aludtam…
Ám egy idő után felébredtem… Pontosabban valaki felébresztett.
- Jajj. Bocsi felébresztettelek? – szólt a valaki, aki megbökdöste a vállam.
- Ja.. Igen. –fordultam meg.
- Bocsi… Csak.. Izé megnéztelek, hogy minden rendben van-e.
- Kimi? –kérdeztem, ugyanis nem láttam semmit…
- Igen. – derült fel a hangja, majd feloltottam a lámpát.
- Csak nem zavar a zene a szomszédból?
- De.. Ami azt illeti már átmentem, de nem nyitott ajtót.. Gondolom nem hallotta…
- Ezért találták fel az mp3 lejátszót! – mondtam, miközben ő leült mellém az ágyra.
- Hát.. Az épp nincs itt… Sajna..
- Hm… Füldugóval nem szolgálhatok.
- Kár… - mondta lemondóan- De te mit hallgatsz?
- Rock Nightwish meg ilyesmi…
- Wow.. Te? Rock? Meglepő…
- Mééér? Talán nem néznéd ki belőlem? – húztam fel a szemöldököm.
- Hát.. ami azt illeti nem igazán.
- Mér? Te milyeneket szeretsz?
- Ja hát én is rock… - mosolyodott el… Ami azt illeti még mindig nem értem mért jött át…De azért örültem neki…=)
- De te mért ruhában alszol? – kérdezte…
- Hmm.. Mert így volt kedvem…
- Nade azért na… Az nem így megy! –mivan?xD
- Most szépen lezuhanyozol, és átöltözöl!
- Igenis anyu! – tisztelegtem viccesen, aztán csak röhögtünk egy nagyot…
Majd nagy nehezen felültem, s a piszimért nyúltam.
Kimi meg csak követte végig a szemével a mozdulatsort, és lágyan vigyorgott… Mi a fene…
Épp álltam volna fel, amikor megfogta a kezem, és visszahúzott.
- Mi az? – vigyorogtam.
- Semmi… Csak olyan szép szemeid vannak.
- Ohh… Köszi.. De most vagy beszélgetünk, vagy akkor kikapok anyutól. – mondtam. Anyu? Apu inkább… Na mind egy .
- Jah.. Akkor menj gyorsan. Siess! – azzal maga után húzott be a fürdőbe, majd ő továbbment.
Belülről bezártam, és nagy zuhanyzás közben állandóan Kimi járt a fejembe…
Én, mint kis semmiség, most itt vagyok, Kimi szomszédjában, ráadásul ahhoz képest egész megnyílt nekem… Ha fogalmazhatok így, ugyanis elvileg szűkszavú, meg nehezen nyílik meg.. És ez tök jó.=)
Ja és persze átjött megnézni, hogy minden rendben-e… Inkább nem habarodok bele, nehogy nagyot koppanjak.. Asszem így lesz a legjobb.
Miután kigondolkodtam magam, felvettem a kedvenc kis macis pizsimet, s indultam Kimihez szólni…
- Kész vagyok anyu!
- Helyes! – szólt vissza, aztán én mentem is aludni…
Hami még mindig azt a nyomorult csajának a számait hallgatta, így hát fülhallgatóval a fülemben aludtam el.
*
Patéknél se volt rossz az este.
Miután mi elmentünk, ők feljöttek Sebi szobájába… Hmm… Ezek tényleg nagyon összejöttek…
Azt, hogy mi történt pontosan azt nem tudom, de el tudom képzelni... x)
Ami pedig Naot illeti… Nos ő is elég szépen összejött Adriannal.
Állítólag már nála is aludt…
Tudtam, hogy nagyon rá fog mászni.. De ezek szerint ez a németet nem zavarja…
*
Szóval mindenki happy… Csak Kimi nem…
Mivel nem tudott elaludni Hami miatt…
Így nagy trappolás közepette, átment Hamioz…
Hála a kíváncsi fajtámnak, meghallottam, felkeltem,kimentem, s Kimi mellé álltam…
Ha már Ő akkor én is…
Kopp-kopp.
Semmi…
Kopp-koppp-koppppp-kopp.
- Ki azzz??
- Mi!!! Gyere ki légy oly szíves! – hmm.. elég ijesztő hangja volt..
Hami nagy nehezen kijött, s ahogy láttam igen meglepődött.
- Figyi! Légyszi halkabban hallgasd a zenédet, ugyanis valakik nem tudnak aludni!
- Ja izé bocsi… - nyögte ki nagy nehezen…
- Amugy hogy-hogy ti? Mind a ketten? Itt? – kérdezte egy kicsit később… Nem tudom mit gondolt… x) Nem is értem mért…
- Hát talán úgy, hogy a szomszédjaid vagyunk, és igen áthallatszik… - mondta Kimi, miközben igencsak rám nézet…
- Ja igen.. Tényleg bocsi.. – én meg sem szólaltam… De különösebben nem zavart..
- Na akkor jó éjt. Szia!
- Nektek is. – nézett kajánul.. nem is értem mért…
- Szia! – nyögtem halkan, majd elindultam az ajtóm felé, de mielőtt benyitottam volna odaböktem Kiminek:
- Elintézted! Ügyi! –mosolyogtam, majd gyorsan bezártam az ajtót magam után, mielőtt bármit is mondathatott volna.
5.rész
- Indulhatunk?
- Persze!
Azzal kiléptünk az ajtón, és célba vettük a liftet…
- Héé tartsd meg lécii!! – kiabált Nao
- Hova mentek csajok? – kérdezte Sebi miután odaértünk… Ez a liftben él??
- Ömm.. A hall-ba. – mondtam meglepetten, miközben bemásztunk a liftbe.
- Hogy mi mindig a liftben futnunk össze… - állapította meg Sebi
- Hát… - mosolyodtunk el mindhárman.
- És a másik vigyorit hol hagytátok? – kérdezte… Mintha ő nem vigyorogna azzal a fülig érő mosolyával…x)
- Ömm.. Vele majd lent találkozunk…
- Amugy milyen ki kérdezősködős lettél… Csak nem tetszik? – horkant fel Nao, ami egy cseppet meglepet..
Sebi nem szólt semmit… Csak elpirult egy kicsit… Hmm…
- És te merrefelé vetted az irányt?
- Öm… Kajálni indultam…
- Az jó.. És nincs kedved eljönni velünk.. A három vigyorival a városba? Csak úgy szétnézni… - huhh… ezt tényleg kimondtam? Na mindegy… Pat tuti örül majd…
- Hát.. Ha kajálni is elmegyünk,akkor benne vagyok. – derült mosolyra Seb arca.
- Akkor jössz velünk! – jelentette ki nagy örömmel Nao.
- Ja.. Amugy ha már így jössz velünk.. Én Jess vagyok ő meg itt – böktem meg Naot- ő itt Nao.
- Örülök. – vigyorgott
- Á Pat már vár! – modtam, mikor kiszálltunk a liftből.
- Szijaa! –öleltem át mikor odaértünk.
- Sziasztok! – mosolygott.
- Szia! – mondta Seb, mélyen a szemébe nézve.. Huh.. forr a levegő…
- Szia! Én… Pat vagyok… - mondta meglepve a csaj.
- Izé… Seb is jönne velünk.. Ha nem baj… - mondtam.
- Dehogy!
- Akkor… Indulunk? – vágott közbe Nao.
- Persze! De először hova?
- Kajálni!
- Felőlem…
- Tudok egy jó kis éttermet…- mondta Pat, majd elindultunk.
Egy más mellett mentünk. Pat mellette Seb, megjegyzem cseppet se távol, aztán én és mellettem Nao.
- Ez az! – szólt Pat, mikor odaértünk egy hangulatos kis pizzázóhoz.
- Pizza? A kedvencem! – mondta Seb, majd bementünk.
Leültünk leghátra.. Nehogy valaki is véletlenül odajöjjön megzavarni őket egy autogrammért…
Rendeltünk, Nao és én ettünk egy pizzát és Pat és Sebi még egyet…
Látni kellett volna őket… Olya tekintettel néztek egymásra, hogy azt valami csodás volt nézni…=)
Miután elfogyasztottunk mindent, elindultunk a főutcán nézelődni…
Én már csak azt vártam, mikor fogja meg Sebi Pat kezét… Naoval sűrűn vigyorogtunk egymásra néhány aranyos beszóláson hol Pattől hol Sebitől.
Kicsit arrébb húzódtunk és elkezdtem kérdezősködni egy kicsit…=P
- És… Mennyire ismerkedtetek össze Adriannal?
- Hééjjj… Ezt most hogy érted?
- Hát.. Áthívott ?
- Neem… Csak.. Csak beszélgettünk…
- Kár…..Pedig olyan jól összeilletek….
- Hmm.. Majd várd ki a végét! – mondta.
Szép lassan visszaértünk, de útközben míg én ne figyeltem, Sebi megfogta Pat kezét… Pat csak vigyorgott mint a tejbetök.. Én is jórol maradok le mindig.. Affene… Na mindegy..
- Na azt hiszem mi megyünk. – fogtam meg Nao kezét, és indulni akartam…
- Én is megyek lassan.. De n várjatok rám.-szólt Pat.
- Oké.. Sziasztok!.
- Sziasztok.
Azzal otthagytuk őket. El lesznek ők valahol a bárba…x)
- Ezeket is jól összehoztuk nem igaz? –mondtam.
- Dehogy is nem! – csaptunk egymás kezébe, majd beszálltunk a liftbe.
-Na én akkor megyek elteszem magam holnapra. –jelentettem ki mikor kiléptünk a liftből.
-Oké.. Én is… Szija-ölteltük át egymást, majd elindultam a szobámhoz.
- Indulhatunk?
- Persze!
Azzal kiléptünk az ajtón, és célba vettük a liftet…
- Héé tartsd meg lécii!! – kiabált Nao
- Hova mentek csajok? – kérdezte Sebi miután odaértünk… Ez a liftben él??
- Ömm.. A hall-ba. – mondtam meglepetten, miközben bemásztunk a liftbe.
- Hogy mi mindig a liftben futnunk össze… - állapította meg Sebi
- Hát… - mosolyodtunk el mindhárman.
- És a másik vigyorit hol hagytátok? – kérdezte… Mintha ő nem vigyorogna azzal a fülig érő mosolyával…x)
- Ömm.. Vele majd lent találkozunk…
- Amugy milyen ki kérdezősködős lettél… Csak nem tetszik? – horkant fel Nao, ami egy cseppet meglepet..
Sebi nem szólt semmit… Csak elpirult egy kicsit… Hmm…
- És te merrefelé vetted az irányt?
- Öm… Kajálni indultam…
- Az jó.. És nincs kedved eljönni velünk.. A három vigyorival a városba? Csak úgy szétnézni… - huhh… ezt tényleg kimondtam? Na mindegy… Pat tuti örül majd…
- Hát.. Ha kajálni is elmegyünk,akkor benne vagyok. – derült mosolyra Seb arca.
- Akkor jössz velünk! – jelentette ki nagy örömmel Nao.
- Ja.. Amugy ha már így jössz velünk.. Én Jess vagyok ő meg itt – böktem meg Naot- ő itt Nao.
- Örülök. – vigyorgott
- Á Pat már vár! – modtam, mikor kiszálltunk a liftből.
- Szijaa! –öleltem át mikor odaértünk.
- Sziasztok! – mosolygott.
- Szia! – mondta Seb, mélyen a szemébe nézve.. Huh.. forr a levegő…
- Szia! Én… Pat vagyok… - mondta meglepve a csaj.
- Izé… Seb is jönne velünk.. Ha nem baj… - mondtam.
- Dehogy!
- Akkor… Indulunk? – vágott közbe Nao.
- Persze! De először hova?
- Kajálni!
- Felőlem…
- Tudok egy jó kis éttermet…- mondta Pat, majd elindultunk.
Egy más mellett mentünk. Pat mellette Seb, megjegyzem cseppet se távol, aztán én és mellettem Nao.
- Ez az! – szólt Pat, mikor odaértünk egy hangulatos kis pizzázóhoz.
- Pizza? A kedvencem! – mondta Seb, majd bementünk.
Leültünk leghátra.. Nehogy valaki is véletlenül odajöjjön megzavarni őket egy autogrammért…
Rendeltünk, Nao és én ettünk egy pizzát és Pat és Sebi még egyet…
Látni kellett volna őket… Olya tekintettel néztek egymásra, hogy azt valami csodás volt nézni…=)
Miután elfogyasztottunk mindent, elindultunk a főutcán nézelődni…
Én már csak azt vártam, mikor fogja meg Sebi Pat kezét… Naoval sűrűn vigyorogtunk egymásra néhány aranyos beszóláson hol Pattől hol Sebitől.
Kicsit arrébb húzódtunk és elkezdtem kérdezősködni egy kicsit…=P
- És… Mennyire ismerkedtetek össze Adriannal?
- Hééjjj… Ezt most hogy érted?
- Hát.. Áthívott ?
- Neem… Csak.. Csak beszélgettünk…
- Kár…..Pedig olyan jól összeilletek….
- Hmm.. Majd várd ki a végét! – mondta.
Szép lassan visszaértünk, de útközben míg én ne figyeltem, Sebi megfogta Pat kezét… Pat csak vigyorgott mint a tejbetök.. Én is jórol maradok le mindig.. Affene… Na mindegy..
- Na azt hiszem mi megyünk. – fogtam meg Nao kezét, és indulni akartam…
- Én is megyek lassan.. De n várjatok rám.-szólt Pat.
- Oké.. Sziasztok!.
- Sziasztok.
Azzal otthagytuk őket. El lesznek ők valahol a bárba…x)
- Ezeket is jól összehoztuk nem igaz? –mondtam.
- Dehogy is nem! – csaptunk egymás kezébe, majd beszálltunk a liftbe.
-Na én akkor megyek elteszem magam holnapra. –jelentettem ki mikor kiléptünk a liftből.
-Oké.. Én is… Szija-ölteltük át egymást, majd elindultam a szobámhoz.
4.rész
Reggel egész korán keltem, ahhoz képest, hogy elég későn aludtam el…
És hogyha most megyek a fürdőbe, akkor is ordibáljak? Ébresszem fel?
Az nem lenne szép… Benyitok, és ha alszik, akkor… Hagyom… De akkor benyithat…
Nem.. Ez így nem jó…
Megvan! Benyitok, és ha alszik, írok egy fecnit, hogy bent vagyok.. Igen! Ez jó ötlet..
Miután sikeresen megbeszéltem magammal, megírtam az a bizonyos cetlit…
Jó reggelt! Fürdőszoba foglalt! =)
Szomszéd, bőröndös kiscsaj.
Igen így jó…=)
Szép halkan benyitottam a fürdőbe. Itt nincs senki.. Akkor valószínű alszik..
Kinyitottam a fürdő másik ajtóját. Bingó aszik… És mien cukin… De elézném még egy kicsit..^^
Hé!! Tegyél már le róla! Nem lehet!-csitítottam magam… kevés sikerrel, aztán valahogy a kezébe sikerült betennem a lapot, aztán vissza sonfordáltam a fürdőbe.
Felöltöztem, fogat mostam, és rendbe tettem az ábrázatomat.
Felvettem egy fehér shortot pántos citromsárga felsővel.
Remélem nincs annyira hideg.
Nyah… Most go letenni a cuccot… Aztán… Át kéne mennem…
Szép halkan… Hopp… Zajok.. Akkor ébren van…
Jobb lesz ha mégis benyitok.
Résnyire kinyitottam az ajtót… Épp tápászkodott fel az ágyból… Hmm…^.^
- Ömm…. Szia! Bocsi, csak gondoltam szólok, hogy szabad a fürdő…
- Mi? Ja... Oké… - cseppet még nem tért magához... De így is milyen cuki…
Gyorsan vissza is mentem, és felkaptam a telefonomat, meg pénzt, és felvettem egy strandpapucsot, és elindultam Naohoz.
Kopp-kopp. Senki se válaszolt…
- Helló! Nao-t keresed? – szólalt meg valaki a hátam mögött…
- Ohh… Jézusom.. - kaptam a szívemhez.
- Bocsi megijesztettelek?
- Ömm.. Egy kicsit. – mondtam,majd hátrafordultam…
- Adrian! Te… Hogy? – értetlenkedtem
- Ja izé.. Nao a fürdőben van…
- Ja… Nektek is közös fürdő? Hm… - el tudom képzelni… Nao egyből rátapadt Adrianra… Szegény pasas.
- Valami olyasmi…
- És jól összeismerkedtetek? – kérdezősködtem.. Naoból tuti nem tudnám kihúzni... Ismerem..
- Mondhatni… - nah újabb szűkszavú pali.. vagy csak rosszat kérdeztem.
- Ja amúgy Jess vagyok. Nao legjobb barátnője. – mutatkoztam be utólag is.
- Örülök, Adrian. –mosolygott.
- Szijjaaaa Jeeessss! –ugrott a nyakamba az ajtóból Nao.
- Neked is jó reggelt!
- Na én azt hiszem nem zavarok tovább. – mondta Adrian, s bement…
- Gondolom a fürdőbe! – állapítottam meg..
- Ja igen… Közös fürdő.. Ami nem is olyan rossz…
- Áááá.. szóval összeismerkedtetek… Mesélj el minden! – mondtam, s behúztam a szobába… mégse a folyosón kéne beszélgetnünk… Legalábbis vele nem …x)
Bementünk, s leültünk az ágyra… Neki nem franciaágy… Hmm…
- Na szóval?? – nyitottam nagyra a szemem.
- Háát…. Az úgy volt, hogy Pat átkísért, és mikor én kikísértem, akkor nyitotta ki z ajtót Adrian, és hát beszélgettünk egy kicsit…
- Hihi… Ismerős…
- Nah.. Szóval akkor nem csak én vagyok ilyen szerencsés?
- Hát.. Nem.. – vigyorogtam.
- De már ha én is elmondtam, te is mondj el mindent! De tényleg mindent!
- Tényleg mindent akarsz tudni?
- Persze! A legapróbb részletekig!!!!
- Szóval először is amikor épp mentem volna be a szobámba, észrevettem, hogy mellettem Hamilton van.. Cseppet sem örültem a látványának, de ez van. Aztán megállapítottam kisebb szívrohammal, hogy valakivel meg kell osztanom a fürdőt, de szerencsére nem azzal a Hamiltonnal. Aztán Pat átjött, és elmeséltem neki, amit Te ezek szerint nem, hogy VIP jegy meg minden, és aztán jött a szomszédom és elkezdtünk beszélgetni, aztán Pat elment.
- És,és,és,és,… Ki a szomszédod?????? – nézett izgatottan…
- Kimi.
- Áááá…- mosolyodott el. – És más nem történt?
- Hát… Megállapodtunk, hogy beordibáljuk, hogyha valamelyikünk bent van a fürdőben…És reggel gondoltam alszik így bementem hozzá, és olyan cukin aludt…Ááá.. És szóval a kezébe nyomtam egy papírt, és miután végeztem, ő csak akkor kelt volna ki az ágyból, és álmos fejjel tudott csak válaszolni… - meséltem el…
- Hmm.. Cuki lehetett… És nem pirultál el, mint amikor a bőröndöket kértük?
- Nem!!!! –jelentettem ki.
- Amúgy ideje lenne indulnunk…
- Ahha… Gyorsan összekapok pár cuccot és mehetünk!
- Okés
Reggel egész korán keltem, ahhoz képest, hogy elég későn aludtam el…
És hogyha most megyek a fürdőbe, akkor is ordibáljak? Ébresszem fel?
Az nem lenne szép… Benyitok, és ha alszik, akkor… Hagyom… De akkor benyithat…
Nem.. Ez így nem jó…
Megvan! Benyitok, és ha alszik, írok egy fecnit, hogy bent vagyok.. Igen! Ez jó ötlet..
Miután sikeresen megbeszéltem magammal, megírtam az a bizonyos cetlit…
Jó reggelt! Fürdőszoba foglalt! =)
Szomszéd, bőröndös kiscsaj.
Igen így jó…=)
Szép halkan benyitottam a fürdőbe. Itt nincs senki.. Akkor valószínű alszik..
Kinyitottam a fürdő másik ajtóját. Bingó aszik… És mien cukin… De elézném még egy kicsit..^^
Hé!! Tegyél már le róla! Nem lehet!-csitítottam magam… kevés sikerrel, aztán valahogy a kezébe sikerült betennem a lapot, aztán vissza sonfordáltam a fürdőbe.
Felöltöztem, fogat mostam, és rendbe tettem az ábrázatomat.
Felvettem egy fehér shortot pántos citromsárga felsővel.
Remélem nincs annyira hideg.
Nyah… Most go letenni a cuccot… Aztán… Át kéne mennem…
Szép halkan… Hopp… Zajok.. Akkor ébren van…
Jobb lesz ha mégis benyitok.
Résnyire kinyitottam az ajtót… Épp tápászkodott fel az ágyból… Hmm…^.^
- Ömm…. Szia! Bocsi, csak gondoltam szólok, hogy szabad a fürdő…
- Mi? Ja... Oké… - cseppet még nem tért magához... De így is milyen cuki…
Gyorsan vissza is mentem, és felkaptam a telefonomat, meg pénzt, és felvettem egy strandpapucsot, és elindultam Naohoz.
Kopp-kopp. Senki se válaszolt…
- Helló! Nao-t keresed? – szólalt meg valaki a hátam mögött…
- Ohh… Jézusom.. - kaptam a szívemhez.
- Bocsi megijesztettelek?
- Ömm.. Egy kicsit. – mondtam,majd hátrafordultam…
- Adrian! Te… Hogy? – értetlenkedtem
- Ja izé.. Nao a fürdőben van…
- Ja… Nektek is közös fürdő? Hm… - el tudom képzelni… Nao egyből rátapadt Adrianra… Szegény pasas.
- Valami olyasmi…
- És jól összeismerkedtetek? – kérdezősködtem.. Naoból tuti nem tudnám kihúzni... Ismerem..
- Mondhatni… - nah újabb szűkszavú pali.. vagy csak rosszat kérdeztem.
- Ja amúgy Jess vagyok. Nao legjobb barátnője. – mutatkoztam be utólag is.
- Örülök, Adrian. –mosolygott.
- Szijjaaaa Jeeessss! –ugrott a nyakamba az ajtóból Nao.
- Neked is jó reggelt!
- Na én azt hiszem nem zavarok tovább. – mondta Adrian, s bement…
- Gondolom a fürdőbe! – állapítottam meg..
- Ja igen… Közös fürdő.. Ami nem is olyan rossz…
- Áááá.. szóval összeismerkedtetek… Mesélj el minden! – mondtam, s behúztam a szobába… mégse a folyosón kéne beszélgetnünk… Legalábbis vele nem …x)
Bementünk, s leültünk az ágyra… Neki nem franciaágy… Hmm…
- Na szóval?? – nyitottam nagyra a szemem.
- Háát…. Az úgy volt, hogy Pat átkísért, és mikor én kikísértem, akkor nyitotta ki z ajtót Adrian, és hát beszélgettünk egy kicsit…
- Hihi… Ismerős…
- Nah.. Szóval akkor nem csak én vagyok ilyen szerencsés?
- Hát.. Nem.. – vigyorogtam.
- De már ha én is elmondtam, te is mondj el mindent! De tényleg mindent!
- Tényleg mindent akarsz tudni?
- Persze! A legapróbb részletekig!!!!
- Szóval először is amikor épp mentem volna be a szobámba, észrevettem, hogy mellettem Hamilton van.. Cseppet sem örültem a látványának, de ez van. Aztán megállapítottam kisebb szívrohammal, hogy valakivel meg kell osztanom a fürdőt, de szerencsére nem azzal a Hamiltonnal. Aztán Pat átjött, és elmeséltem neki, amit Te ezek szerint nem, hogy VIP jegy meg minden, és aztán jött a szomszédom és elkezdtünk beszélgetni, aztán Pat elment.
- És,és,és,és,… Ki a szomszédod?????? – nézett izgatottan…
- Kimi.
- Áááá…- mosolyodott el. – És más nem történt?
- Hát… Megállapodtunk, hogy beordibáljuk, hogyha valamelyikünk bent van a fürdőben…És reggel gondoltam alszik így bementem hozzá, és olyan cukin aludt…Ááá.. És szóval a kezébe nyomtam egy papírt, és miután végeztem, ő csak akkor kelt volna ki az ágyból, és álmos fejjel tudott csak válaszolni… - meséltem el…
- Hmm.. Cuki lehetett… És nem pirultál el, mint amikor a bőröndöket kértük?
- Nem!!!! –jelentettem ki.
- Amúgy ideje lenne indulnunk…
- Ahha… Gyorsan összekapok pár cuccot és mehetünk!
- Okés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
